Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Móra László: Az Országos Természettudományi Tanács és Alap működése (1926–1944)

pékben c. kiadványhoz (1930—32). Az egyetemi botanikuskert gazdagításán fá­radozó Szabó Zoltán növénytani, majd növényrendszertani professzor munká­ját is szinte megszakítás nélkül támogatták, több részletben 8526 P segéllyel. Ekkoriban kezdődtek hazánkban a rendszeres állattani kutatások is, melyhez Szinnyei Merse Jenő kultuszminiszter 7700 P-t utalt ki az Alapból. Az össszeg­ből Ehik Gyula vezetésével nagyszabású gyűjtőmunka folyt, 1943-ban Erdély­ben 21 kutató 80 helyről 57 682 db állatot, köztük új állatfajokat gyűjtött. Az adatokat a Fauna Hungarica-ban tették közzé (1944). A folyók és tavak élővi­lágával foglalkozó, limnológiai kutatások folytatásához szükséges szakkönyvek és folyóiratok beszerzésére a tihanyi Magyar Biológiai Intézet igazgatójának, Entz Gézának 3000 P-t adtak (1930—31). Az 1941-ben alakult bajai Dunakutató Intézet felszerelésére is 400 pengős segélyt nyújtottak. A limnológiai kutatások támogatásával lényegileg közegészségügyi feladatot is teljesítettek. Az orvostudományok kiterjedt támogatásából csak néhány ismert orvos­professzor kutatásait említjük illusztratív jelleggel. így például Issekutz Bélá­nak sikeres gyógyszertani vizsgálatait 1938 és 1943 közötti évi 2—3000 P-vel, összesen 13 203 P-vel segítették, közöttük az anyagcsere-szabályozásra vonat­kozó kutatásait. Beznák Aladár élettani vizsgálatait 1934 és 1944 között 18 820 P-vel támogatták. Rusznyák István a szegedi belgyógyászati klinikán a füllel nem hallható szívhangok és a szervezetben előforduló kőképződések vizsgála­taira 8000 P-t kapott (1931/32). Ugyanakkor Bakay Lajos sebészprofesszor a 7500 pengős segélyből elektrokardiográf készüléket szerkesztett kísérletezés út­ján. A gyermekgyógyászok közül Hainiss Elemér budapesti, Bókay Zoltán deb­receni és Kramár Jenő szegedi gyermek klinikája részesült támogatásban. A törvényszéki orvostan tanára Orsós Ferenc balesetkutatással foglalkozott, mun­katársai közül például Kassai Antal adjunktus máig is időszerű téma keretében a közlekedési balesetek mechanizmusát vizsgálta saját tervezésű mérő eszköz­zel. A kérdésről előadást is tartott a Magyar Patológusok Társasága 1941. évi nagygyűlésén. A műszaki kutatások területén Rohringer Sándor műegyetemi tanár az Alap anyagi támogatásával folytatta talajvíz-megfigyelő állomások fejlesztését. 1933 végéig 120 új megfigyelő kutat létesítettek. 1939—40-ben két gépészmér­nök-műegyetemi adjunktus kutatásait részesítették támogatásban; Krekó Bé­lának a mechanikai elmozdulás optikai úton való felnagyítására és Trautsch Kálmánnak karburátoros automobil és kompresszor nélküli dízel járműmoto­rokkal végzett kísérleteit. Az erdő- és mezőgazdasági területeken a soproni Bá­nyászati és Erdőmérnöki Főiskola néhány vizsgálatát támogatták. Így Fehér Dániel erdőtalajtani, erdőtalajok mikrobiológiai vizsgálatát, továbbá Fekete Zoltánnak a magyarországi fák törzselemzését, felmérését célzó munkásságát. Támogatást adott az Alap Arany Sándor debreceni gazdasági tanárnak a szikes talajok kémiai összetételének és morfológiai sajátosságaira vonatkozó kutatá­saihoz is. A Tanács megszűnése, rövid értékelése 1936 elején a 85. évében járó Ilosvay Lajos betegsége miatt leváltását kérte, majd rövidesen 1936. szept. 30-án meghalt. 1936 áprilisától az OTT elnöke Tangl Károly, alelnöke Vámossy Zoltán, ügyvezető igazgatója Mauritz Béla lett. Így

Next

/
Oldalképek
Tartalom