Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Móra László: Az Országos Természettudományi Tanács és Alap működése (1926–1944)

működött a Tanács Tangl Károly 1940 januárjában bekövetkezett haláláig, ekkor 1940 december végéig Vámossy Zoltán alelnök, a gyógyszertan kiemelkedő professzora töltötte be az elnöki tisztet. A harmadik öt éves ciklusban, 1941-től 1945-ig az OTT élére Zimmermann Ágoston az állattan kiváló professzora, a későbbi Kossuth-díjas került, alelnök Mihailich Győző műegyetemi tanár, a hídépítés és vasbetonszerkezetek elismert szakértője lett. Az ügyvezető igazgatónak a VKM Mauritz Bélát nevezte ki először 1940-ig, majd őt e tisztségében 1945-ig meghosszabbította. Mauritz Béla ügyvezető igazgató tehát két periódusban, tíz esztendőn keresztül intézte az OTT és az Alap ügyeit tanszéke helyiségében (Múzeum krt. 4.). Az OTT tagjainak megbízatása 1940 végével lejárt, de az ország 1941. évi hadba lépése után a kormányzatot sok gond foglalkoztatja és az újabb megbízásokra így 1943-ban került sor. Ekkor jelölték ki utoljára az intézőbizottság tagjait az 1943—1945. évekre és a VKM 1943. március 26-án kelt 78 303/IV. 3. sz. intézkedésével Mauritz Bélát ügyvezető igazgatóvá 1945. évi december 31-ig terjedő időre kinevezte. Ezek voltak az utolsó rendeletek az OTT elnökségére és tisztségviselőire, melyeket újabbak nem követtek. E határidők elmúltával, 1945. december 31-én tehát megszűnt a tagok és vezetők megbízása és ezzel az OTT és Alap működése. Ha értékelni akarjuk munkáját a tanulságok levonása céljából, úgy röviden összegeznünk kell tevékenységét. Az első világháborút követő nehéz viszonyok között a természettudományok felkarolására, a kutatók támogatására Alap létesítése (1926) pozitív lépés volt. Az egymillió aranykoronás segélyből felszerelt egyetemi laboratóriumok és kutatóhelyek jobban alkalmassá váltak a kutatómunkára. A tervezett évi 150 000 pengőnél — az 1929. évi világgazdasági válsággal bekövetkezett helyzetben — jóval kevesebb jutott a támogatásra. A Tanács 1930 és 1944 között 529 293,60 P-vel rendelkezett, ha ehhez hozzáadjuk az 1926. évi 1 160 000 pengős beruházási segélyt, megállapítható hogy az állami költségvetésbe beállított Természettudományi Alapból e kutatások 1926 és 1944 között kereken 1 690 000 P segélyben részesültek. Ehhez hozzá kell számítani az 1926. évi kongresszus alapján létesült társadalmi szervezet, a Széchenyi Tudományos Társaság segélyét, amely 1927-től 1944-ig ugyanennyi (kb. 1,5 millió P) volt. Az állami és társadalmi támogatás tehát alig két évtized alatt meghaladta a hárommillió pengőt, ami már jelentősnek számít. Az összeget azonban az egyetemi tanszékek és a tudományos intézetek széles hálózatába öntve szétaprózták, abból kiindulva, hogy mindenhová jusson valami. Még így is a magyar tudományosság színvonalát általánosságban emelte, és főként az új vidéki tanszékeken a támogatás lehetővé tette a kutatások megindulását és hozzájárult az oktatási feladatok jobb ellátásához is. Néhány kiemelkedő tudományos eredmény megszületését elősegítette, mint erre Issekutz Béla, Varga József, Zemplén Géza és mások kutatásai jó példák. Az Alap támogatásával végzett kutatásokról több száz publikáció jelent meg, és gazdagította a hazai és külföldi szakirodalmat. Sok fiatal tudós; Erdey-Grúz Tibor, Lengyel Béla, Schay Géza, Sztrókay Kálmán és számos társuk az Alap támogatásával végzett kutatómunkájuk tapasztalatait felhasználták az 1945 utáni új társadalmi és gazdasági rendünk kiépítésében, tudományos életében. Ugyanakkor a negatívumokból, a hibákból is okulhatunk, azok megismétlésének elkerülésére. Hiányzott például a kutatásokat következetesen irányító szervezés és a végrehajtás rendszeres ellenőrzése. A segélyek elosztásánál károsan