Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - N. László Endre: A dunai aranymosás I.

gyen és a nyele megfelelő hosszúságú. Ha leállítjuk a földre, a nyél kb. 10 centiméterrel a fejünk fölé magasodjon. Ha aztán már „megtaláltuk rajta a fogást", a felesleges részt levághatjuk róla. A víz szélén, illetve a pallón állva végzem ezt a munkát, előttem a víz sekély. Ahonnét tehát a vizet merítem, köpőcémmel, ott a kavicsba egy kb. mosdótál nagyságú gödröt mélyítek, s ebből merítem majd a vizet. Arccal a folyó felé fordulok. Tőlem jobbra van az ágas (melyhez a köpőce nyelét támasztom, amikor éppen nem vele dolgozom), tőlem balra pedig a mosópadom feje, rajta a saragla, s ebben a mosásra váró aranyföveny. 15. A — villáság vagy villa, a köpőce nyelének megtámasztására, B — palló, melyen munka közben áll az aranyász, C — saroglya, D — mosópad, E — felkupacolt aranyföveny Hát akkor lássunk munkához! Ügy fogom meg a köpőce nyelét, hogy egyáltalán ne kelljen hajolnom merítés közben. S ez nem könnyű, hiszen öt liter vizet emelek a hosszú nyél végén. Tehát most minden mozdulat fontos. Bal kezemmel a nyél végét fogom (karika), a jobbal pedig (fekete pont) a közepétől feljebb. Ez a merítés, az 1. ábra. Bal kezemmel a nyél végét fogom, a jobb is a helyén marad, de csuklómmal fordítok a nyélen, hogy az eddig vízszintes helyzetben levő köpőce függőleges helyzetbe kerüljön. Ez a fordítás, a 2. ábra. Bal kezemmel kissé húzok a nyélen, hogy lazán tartott jobb tenyerem lejjebb csússzon rajta. Közben bal kezemmel lefelé nyomom a nyél végét. Emelés I., a 3. ábra. Bal kezemmel még húzok a nyélen, hogy a jobb még közelebb kerüljön a köpőcéhez. Utána bal kezemmel még lejjebb nyomom a nyél végét. A nyél vízszintes helyzetbe kerül. Emelés II., a 4. ábra.