Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Fejezetek a két világháború közötti erdélyi magyar természettudományos, ipari és orvosi folyóiratkiadás történetéből

Béla, dr. Filep Gyula személyével. Az elnök, dr. Veress Ferenc kolozsvári lakásán az 1922. május 11-én megtartott választmányi ülés nyilvánította hivatalos orgánumnak az Erdélyi Orvosi Lapot. A folyóirat megjelenésének ideje alatt végig anyagi nehézségekkel küszködött, például egy alkalommal a kolozsvári orvosbál befolyt tiszta jövedelméből támogatták a szaklapot. A folyóirat első rovata az „Eredeti közlemények" volt, amelyben a terjedelmesebb, sokszor több számon át folytatólagosan közölt, eredeti kutatásokon alapuló tanulmányok jelentek meg. Ilyen volt például dr. Koleszár László: „Belső secretios (endocrin) mirigyek sebészi vonatkozásai" című dolgozata az 1924. 20—24. számokban. A második legjelentősebb rovat a „Lapszemle" volt, amelyben külföldi orvosi szaklapokat referáltak rendszeresen. Elsősorban német, francia és angol nyelvű kiadványok tartalmát ismertették kivonatokban. Minden számban közöltek a szerkesztők egy-egy orvostörténeti cikket is, többnyire dr. Pataki Jenő tollából. A lapban Erdély régi jelentős orvosairól is írtak — így Köleséri Sámuelről, Szotyori Dánielről, Pataki Sámuelről stb. Rendszeresen közzétették a nevezetesebb orvosi évfordulókat „Erdélyi Orvostörténeti Napló" címmel, dr. Pataki Jenő összeállításában. A „Könyvismertetés" rovat az Erdélyben és az egész magyar nyelvterületen megjelent orvosi és egészségügyi kiadványokról tájékoztatott, de ismertettek külföldön kiadott gyógyászati műveket. Recenzió készült például a bécsi emigrációban élő Holló Józsefnek a Bécsi Magyar Kiadónál megjelent munkájáról. Időnként román nyelvű műveket is ismertettek. A lap végén volt a „Hírek" rovat, amelyben a korabeli kisebbségi élet nehézségeire is utaló hír és tudósítás jelent meg, innen értesülhetünk például arról, hogy még 1925-ben sem juthattak el magyarországi eredetű orvosi szaklapok Erdélybe: „A magyar orvos szaklapok Romániában való bejutása még mindig . . . akadályokba ütközik. Budapesti orvosi lapokat a béke 7-ik évében — az egyetemi könyvtár hírlap szobájában is hiába keresünk. A magyar kisebbségnek a magyar kultúrától való elzárása nemcsak nekünk magyar kisebbségnek van kárára, de ennek az érthetetlen intézkedésnek az általános kultúra is kárát vallja ... vájjon ez az eljárás elősegíti-e a nemzetek konszolidációját, s hozzájárul-e a lelkek megnyugvásához? Mi ebbe végleg belenyugodni nem tudunk. Egyelőre lelki tusakodással várjuk a jobb belátás okvetetlenül bekövetkező felülkerekedését." (EOL, 1925. 8. sz. 90. p.) Rendszeresen közölték a rovatban az Erdélyi Múzeum Egyesület orvosi szakosztályának a híreit is, időnként megtoldva a kisebbségi öntudatot erősítő közlésekkel is: „Az Erd. Muz. Egylet orvosi szakosztálya szaküléseit keddi napokon tartja .. . kívánatos volna, hogy minél többen részt vegyünk. Hálásan emlékezünk meg azokról, akik hozzájárulnak ahhoz, ami különben minden magyar embernek a legelemibb kötelessége, hogy magyarságunk minden alkalommal való dokumentálásával az egész magyar kisebbség értékét növeljük, s annak megbecsülését kierőszakoljuk. Ezt pedig csak egyetértéssel, az erők összetartásával, az együvé tartozás érzésének ápolásával... érhetjük el." (EOL. 1925. 8. sz. 90. p.) Az Erdélyi Orvosi Lapok minden száma tartalmazott reklámot és hirdetéseket, ezek jelentős bevételt hoztak a lapnak. Elsősorban gyógyszereket, magángyógyintézeteket és orvosi felszereléseket reklámoztak. A folyóirat a román— magyar megbékélést is igyekezett szolgálni a maga módján azzal, hogy a román