Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Fejezetek a két világháború közötti erdélyi magyar természettudományos, ipari és orvosi folyóiratkiadás történetéből

kollégák tanulmányait közölték időnként, ismertettek román orvosi könyveket és cikkeket, helyt adtak a román orvosi társaságok híreinek is. A királyi Románia hatóságai az Erdélyi Múzeum Egyesület és szakosztályai, valamint a kisebbségi orvosok szervezkedései elé állandóan akadályokat gördítettek. A lapban erről is írtak: „Midőn hosszú, több évig tartó szünet után, múlt év április 25-ikén szakosztályunk újból megalakult, a háborítatlan nyilvános munkálkodás valamennyi előfeltétele még nem volt meg, sőt alapszabályaink, amelyek 1919 őszén a nagyszebeni kormányzótanácsnak, további román fordításban 1922. májusában a belügyminiszternek benyújtottak mind-e mai napig . .. jóvá nem hagyattak." (EOL. 1923. 10. sz. 155—157. p.) Ezen idézetből is látható, hogy milyen jellegű akadályai voltak az Erdélyi Múzeum Egyesület és szakosztályai normális egyesületi életének és nyilvános rendes ülései megtartásának. Ennek nem mond ellent az a körülmény sem, hogy az Erdélyi Orvosi Lapok megjelenését olyan korán engedélyezték, ugyanis érdekes módon általában esetenként a sajtó területén a királyi román hatóságok engedékenyebbnek mutatkoztak. Az itt közöltek alapján megállapíthatjuk, hogy a hatalomváltozás utáni első szaklap tevékenysége szorosan összefüggött az Erdélyi Múzeum Egyesület orvosi szakosztályának a ténykedésével, hiszen a szerkesztők is egyben a szakosztály vezetői is voltak. Sajnos a hazai kutatónak nem áll a rendelkezésére teljes sorozat az Erdélyi Orvosi Lapokból, de a meglévő állományból is megállapítható, hogy a szerkesztők úttörő jellegű munkát végeztek azzal, hogy — talán önkéntelenül — megteremtették a kisebbségi körülmények között létező szaklap típusát, főleg ez indokolta, hogy hosszabban foglalkoztunk történetével. A kortárs dr. Schmidt Béla megállapítása szerint a folyóirat: „anyagi nehézségek s az orvosok kellő támogatásának hiányában" szűnt meg, „sok küzdelmek árán hat tartalmas évfolyamot ért meg, s hogy megszűnése kisebbségi veszteség volt — az bizonyos . .." (6). Az Erdélyi Orvosi Lap utolsó száma 1925. november 15-én jelent meg. A kiadvány első kisebbségi lapként történő létrejötte Erdély nagymultú, patinás tudományos, kulturális szervezetének a tevékeny közreműködése nélkül lehetetlen lett volna. (Itt jelezzük, hogy a hosszab idézetekre a korszak légkörének hitelesebb felidézése miatt került sor.) Az Erdélyi Orvosi Lap megszűnése után az orvosi szakosztály évekig nem rendelkezett fórummal, csak az Erdélyi Múzeum újraélesztése után sikerült a lap terjedelme egy részét megszerezni. A folyóirat szerkesztője György Lajos így emlékezett erre a körülményre 1939-ben: „Az 1930-ban újjászervezett Erdélyi Múzeum... arra a feladatra vállalkozott, hogy természettudományi szakosztályok általános érdekű erdélyi tárgyú dolgozatainak a közös közlönye legyen... Kezdetben ez úgy történt, hogy magában a folyóiratban külön lapszámozással, majd folytatólagosan elkülönítve k*aptak helyet a természettudományi és orvostudományi szakosztály közleményei az illető szakosztályok elnökeinek és titkárainak a szerkesztésében mindaddig, amíg 1934-ben az orvostudományi szakosztály ismét megindította Értesítőjét" (7). A teljes cím a következő volt: Értesítő az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztályából (Kolozsvár), az 1934-ben megjelent 44. kötet számozással jelent meg, ezzel is jelezve, hogy a Erdélyi Múzeum Egyesület korábbi kiadványának a szerves folytatása kíván lenni. A kötetnek né-