Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Tringli István: Adalékok a Magyar Állami Földtani Intézet dualizmuskori történetéhez

mindenek előtt a nehéz viszonyokat", de azért „belenyugodott" (34). Nemsokára távozott is régi munkahelyére, hogy aztán 1907-ben újra visszatérjen, akkor már igazgatóként. Igazgatóhelyettes kinevezésére már csak korszakunk végén, Lóczy igazgatóságakor került sor. Egy 1897-ben kelt, a minisztériumnak szóló jelentésből az is megtudható, hogy — miként Lóczy esetében is láthattuk — később sem vált gyakorivá a mellékállásokban való elhelyezkedés. Az Intézetben dolgozók csak tudományos és közművelődési társulatokban szerepeltek, tehát ma úgy mondanánk, „társadalmi" megbízatást vállaltak, Egyedül Schafarzik Ferenc tanított ekkor a Műegyetemen, de javadalmazást ő sem kapott onnan (35). A fiatal munkatársak különböző végzettséggel kerültek munkahelyükre: tudományegyetemi, műegyetemi, bányaakadémiai, mezőgazdasági akadémiai végzettségűek egyformán voltak köztük. Először a nyári felvételeken beosztották valamelyik geológus mellé őket, hogy a földtani gyűjtés, térképezés alapjait elsajátítsák. A feldolgozó munkában is segédkeztek, ezenkívül az idősebbek előadást tartottak nekik saját szakterületükről, kötelezték őket arra, hogy a legfontosabb külföldi és magyar szakirodalmat megismerjék. Akik alacsonyabb végzettségűek voltak, azoknak látogatniuk kellett az egyetem geológiai, őslénytani előadásait. Treitz Péter 1891-ben került az Intézethez Mosonmagyaróvárról, Böckh az ekkor felállított agrogeológiai osztály vezetését rá akarta bízni, a minisztérium ennek ellenére Inkey Bélát nevezte ki. Treitzet azonban Inkeyvel együtt alkalmazták, csak őt ösztöndíjasként. Képzésére külön tervet dolgoztak ki. Inkey társaságában végezte az első agrogeológiai felvételeket Szentlőrincen. Októberben beiratkozott a tudományegyetemre, ahol geológiát hallgatott. Schafarzik Ferenc és Halaváts Gyula tanították az Intézetnél. Tanulmányairól a következő év márciusában házivizsgán kellett számot adnia. 1892 tavaszán és nyarán került sor németországi tanulmányútj ára, Poroszországban a berlini geológiai intézet „Flachland Abteilung"-jánál és Badenben. A tanulmányútra a minisztérium 500 Ft-ot biztosított neki. Visszatérve már önállóan végezte a felméréseket, 1893 végén a harmadik segédgeológusi állásra ideiglenesen kinevezték, 1896-ban véglegesítették (36). 1902—03-ban a Pénzügyminisztérium két bányasegédmérnököt küldött továbbképzésre az Intézethez: Illés Vilmost és Pauer Viktort. Illés 1902-ben Gesell Sándor bányafőgeológus mellett vett részt a gömöri felvételeken, képzési céljának megfelelően karbon típusú kövületekkel foglalkozott elsősorban, de petrográfiai vizsgálatokat is végzett. Pauer 1901 decemberében érkezett, ő a nyári felvételeken Papp Károly mellett dolgozott Hunyad megyében. 1902-ben az egyetemen Koch Antal, Krenner József, Lőrenthey Imre előadásait hallgatta. Mindkettőjüket Roth, Halaváts, Pálffy oktatta az Intézet falain belül (37). Az intézmény a geológusképzés egyik bázisa volt. A bölcsészkar tanárjelöltjei közül 1—2 fő részt vett a nyári felvételeken, itt indult el Schafarzik Ferenc pályája, de olyan későbbi híresség is gyakorolt itt, mint Thirring Gusztáv (38). A személyzet nem gyarapodott folyamatosan. Böckh igazgatóvá történt kinevezése után rövid időn belül több új segédgeológusi, főgeológusi állást szerveztek, intézeti vegyészt alkalmaztak a szükséges segéderővel. A segédszemélyzet nagyarányú gyarapodására az új épület átadásakor került sor 1899 után. Lóczy igazgatósága alatt további bővítésre került sor. A világháború előestéjén már 23 geológus dolgozott itt (39). A személyzet összetételét tekintve, a kor-