Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)
TANULMÁNYOK - Tringli István: Adalékok a Magyar Állami Földtani Intézet dualizmuskori történetéhez
szak folyamán a tudományos dolgozók végig számbeli túlsúlyban voltak a segédszemélyzet felett. Az intézeti munka magas presztízst jelentett, aki bekerült állandó alkalmazásba ide, az ritkán távozott. Hantken Miksa is azért cserélhette fel az egyetem őslénytani tanszékével az igazgatói széket, mert belefáradt a szervezés körüli vitákba, a kezdeti anyagi nehézségekbe. Lóczy Lajos távozása régi munkahelyére kivétel, 1907-ben vissza is tért. Ügy tűnik, a szakmán belül Magyarországon az intézeti alkalmazással csak az egyetemi tanszékvezetőség vette fel a versenyt. A tudományos továbbhaladás lehetősége, a magas fizetés tekintélyt kölcsönzött az itt dolgozóknak. Egyformán így tekintett az Intézetre, amikor belépett Gesell Sándor 1883-ban, aki előtte Selmecbányán volt bányamérnök, 1889-ben Szontagh Tamás, a budapesti egyetem tanársegéde, Pálfy Mór, aki szintén tanársegédi állását hagyta ott Kolozsváron, 1895-ben Adda Kálmán, aki a selmeci akadémiai tanársegédséget 1893-ban cserélte fel a második segédgeológusi állással. A költségvetés 1868-ban évi 24 000 Ft-ról indult, folyamatos emelkedés 1882-ben kezdődött, nem feltétlenül Böckh erélyesebb igazgatói szervezői tehetsége lehetett az oka, hanem a hetvenes évek nehéz gazdasági évei, amikor a kormány ott takarékoskodott az állami kiadásokkal, ahol csak tudott. A személyi járandóságok tették ki az intézeti költségvetés nagyobbik részét. 1889-ben 38 340 koronából 21 490 koronát személyi járandóságokra költöttek (40). Minden intézmény életét meghatározza elhelyezése. A Földtani Intézetnek székhelye hat helyen volt története során. A hatodik, a volt Stefánia úti palota ad otthont neki ma is. A Földtani Osztály Hantken Miksa régi munkahelyén, a Nemzeti Múzeum egy helyiségében kapott otthont, 1872-től 87-ig a Múzeum utca 19-ben a Zichy-, majd Gercsy-féle házban béreltek maguknak helyet. 1887-ben, amikor az Országház téren elkészült a földművelésügyi palota, odaköltöztek. Az utolsó pillanatban azonban nagy csalódás érte őket: az Igazságügyi Minisztérium is itt kapott helyet, így csak nagyon szűkösen jutott az Intézetnek. Semsey Andor bőkezű támogatásának köszönhetően költözött az intézmény 1899 őszén a Lechner Ödön-féle palotába (41). A nemzetközi kapcsolatok Az Intézet megalakulása pillanatától kezdve széles körű nemzetközi kapcsolatok kiépítésén fáradozott. Hantken és munkatársai több európai ország hasonló intézményében jártak. Tapasztalatszerzésük az első időszakban kutatási módszerekre irányult. A látogatásokkal nem merült ki a kapcsolattartás. Az Intézet nemzetközi megismertetésére még három út kínálkozott: a kiállításokon való részvétel a kongresszusokon való részvétel a kiadványok nemzetközi cseréje. A kor a kiállítások kora volt, az 1873-as bécsi, a 78-as párizsi világkiállításon az Intézet is állított ki földmintákat, saját kiadványokat. A kiállításokon Magyarország bányászatát, geológiai ismertetését a Földtani Társulattal együtt végezték. Az 1885-ös pesti országos és a 95-ös millenniumi kiállításon is képviseltették magukat. A kiadványok nemzetközi cseréje gyorsan megindult, 1882-ben már 95 külföldi cserepartnerrel állt kapcsolatban a könyvtár (42).
