Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Tringli István: Adalékok a Magyar Állami Földtani Intézet dualizmuskori történetéhez

kezeshez felhasználható alapanyagokról. így pl. 1879-ben Nyíregyháza polgármesterének útburkoló kőnek való mintadarabokról (14), 1880-ban a Magyar Mérnök- és Építész Egyesület kérte, hogy a felvételek során talált „puzzolona föld" lelőhelyekről mintát és értesítést küldjenek (15). 1886-ban az Intézet Gesell Sándorral és Schafarzik Ferenccel képviseltette magát a KKM által rendezett „Magyarország építőanyagainak ismertetése" értekezleten (16). Az intézményt kérték fel véleményadásra az Országház építésénél felhasznált kő minőségéről is (17). 1892-ben kezdték el a szakvéleményezést a vasútépítkezésekhez felhasználható anyagokról, illetve kezdték el gyűjteni ezek földmunkái során előkerült kőzeteket (18). A bányászati célú kutatások az Intézet fennállásával egyidősek voltak. Hantken Miksának a Magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata című, korán megjelent munkája jelezte, hogy az idősebb munkatársak, akik még bányamérnökként kezdték pályafutásukat, fontos feladatnak tekintik ezt. A 80-as évekhez kötődik az első státusbővítéssel is együttjáró gyakorlati irányú fejlesztés. 1883. március 9-én a FIK bányafőgeológusi állást létesített, melyre Gesell Sándort nevezte ki. Kezdetben folytatta addigi kutatómunkáját a Garam vidékén: Selmec- és Körmöcbányán. 1889-ben tette át működését Nagybánya környékére, 1894-től az Abrudbányától Zalatnáig terjedő területen, 1901-ben a Szepes-Gömöri Érchegységben dolgozott. A bányászati kutatások újabb monografikus összefoglalására egy 1915-ben — tehát korszakunk végén — megjelent intézeti kiadvány vállalkozott, ez Papp Károly tollából megjelent munka „A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete" című volt. A Pénzügyminisztérium megbízásából került sor a kálisó-előfordulások feltárására a századfordulót követő években. A hidrogeológiai kutatások az Intézetnek jó bevételi forrást jelentettek, hiszen az alföldi artézi kutak fúrásához az ő szakvéleményüket kérték ki. Ez a munka rohamosan szaporodott, pedig mások is foglalkoztak ilyen irányú kutatásokkal, pl. Zsigmondy Vilmos irodája. 1889-től Szontagh Tamás már kizárólag vízügyi véleményezéssel foglalkozott (19). 1898-ban kezdték meg Budapest termálvizeinek vizsgálatát (20). A gyakorlati irányú tevékenység igazi meglódulását a kőolaj feltárások hozták, az addig csak alkalomszerűen végzett kutatások 1887-től állandósultak. Posewitz Tivadart ekkor küldték Körösmező környékének felmérésére, „hogy az északkeleti részeken mind élénkebb petróleumkutatásokra a legbiztosabb alap megvettessék" (21). 1893-ban indultak meg nagy erővel a kutatások az Északkeleti-Kárpátokban, Erdélyben, a Mátra lábánál és a Hernád forrásvidékén. Az egyre több szakembert lekötő feladattól Böckh igazgató már a rendszeres felvételek elvégzését féltette, ez a szinte elkeseredett hang csendül ki az 1897-es hegyvidéki felvételek előterjesztéséből; az előző évben ugyanis Adda Kálmán sem tudott bennük részt venni, sziléziai „petróleumkutató tanulmányútja" miatt, amin Böckhnek is ott kellett lenni (22). Az állandósult panaszokra válaszul a minisztérium mindössze ennyit adott, amikor a következő évi felterjesztett hegyvidéki felvételi tervezetet engedélyezte: „Ezen felvételekkel szemben a petróleumelőfordulásokra nézve foganatosítandó felvételek mindenkoron elsőbbséggel bírnak, és soron kívül lesznek telj esi tendők" (23). Gyakorlati tevékenységből alakult ki az Intézet egy új osztálya, amely a geológiában az addigi hegyvidéki felvételekre koncentráló kutatásokat új alapokra helyezte. Az országban terjedő filoxéra-veszély, amely a hagyományos szőlőtermelő vidékeket sújtotta, olyan talajtani vizsgálatokat tett szükségessé,