Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - †Kempler Kurt: Adatok az Országos Közegészségügyi Intézet létesítéséről és működésének kezdetéről

Kísérlet egy országos közegészségügyi intézmény alapítására Az előzőekben vázolt, valóban reménytelennek tűnő helyzetben egy külső körülmény váratlan reményt ébresztett. 1921-ben ugyanis a magyar fővárost is felkereste a Rockefeller Foundation párizsi irodájának vezetője: Selskar M. Gunn. Az Alapítvány célja kifejezetten emberbaráti programok finanszírozása volt, nemzetközi viszonylatban. Ezt jelzi jelmondata is: „For the wellbeing of mankind troughout the world", azaz: az egész világ népeinek jólétéért. Erre az alapító által adományozott 200 millió dollár éves kamatai álltak rendelkezésre: eredetileg 8—10 millió dollár, de pl. az 1925. évi költségvetés megközelítette a 15 millió dollárt (15). Az emberbaráti tevékenység mellett azonban más cél is meghúzódott. Az a körülmény, hogy Gunn professzor nemcsak hazánkban, hanem ugyanakkor Varsóban, Belgrádban és Zágrábban is tárgyalt, az továbbá, hogy ezek a tárgyalások mindenütt hasonló téma: egy nemzeti közegészségügyi intézet felállítása körül folytak, alátámasztja azt a következtetést, hogy egy olyan „egészségügyi kordon" létesítésén fáradozott, amely képes lenne hathatós védelmet nyújtani az említett földrajzi vonaltól keletre eső területekről kiinduló — és Nyugat-Európát is fenyegető — járványok ellen (16). Az illetékes magyar szervek kezdettől fogva dr. Johan Béla — akkor egyetemi magántanár — személyét hozták javaslatba, mint a létesítendő intézmény hivatott megszervezőjét és kinevezendő vezetőjét. Így akkor járunk el helyesen, ha a legilletékesebb: Johan Béla közlése nyomán (17) foglaljuk össze az Alapítvány működésének és magyar kapcsolatainak fontosabb eseményeit. Az Alapítvány akkor terjesztette ki működését Európára, amikor a gazdasági helyzet felborulással fenyegette azt, amit az egyes államok a közegészségügy terén addig már elértek. Így a francia kormány kérésére két millió dollárral és nagy személyzettel segítette a tbc elleni küzdelem megszervezését. A háború után megszületett Csehszlovákia első egészségügyi tanácsadóit is az Alapítvány küldte. Varsóban, Prágában közegészségügyi intézethez nyújtott támogatást. Hazánk először csak 10 ezer dollár támogatást kapott, amellyel a budapesti egyetem intézeteinek és laboratóriumainak felszerelését frissítették fel. Az Alapítvány azonban gondosan megnézte, hová ad támogatást. Nagyon alaposan tanulmányozta előzetesen a területet. A segélykérések sokasodtak. Az 1923-as évben 809 kérést kellett elutasítani a New York-i központnak. A párizsi irodát kettéválasztották: a közegészségügyi kérdéseket elkülönítették az orvosképzéstől. Az előbbiek maradtak Gunn professzor irányítása alatt. Itt említjük meg, hogy később folytatták a decentralizálást és a párizsi iroda alá rendelve kisebb irodát állítottak fel Budapesten; ez volt illetékes Európa délkeleti része, a Balkán államok, hazánk, Ausztria és Csehszlovákia tekintetében. A magyar problémákat is úgy kívánta Gunn professzor megoldani, mint a korábbiakat: arra törekedtek, hogy az Alapítvány segítsége „csak egy stimuláns legyen a további munkára, mankó legyen, a mely a beteget járni segítse, de járnia magának a betegnek kell, ők nem járhatnak, de nem is akarnak járni helyette". Többször járt hazánkban és kialakult az a meggyőződése, hogy hazánknak valóban égető szüksége van egy ilyen intézményre.