Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

KÖNYVISMERTETÉS - Horváth Árpád: Conrad Matschoss–Werner Lindner: Technische Kulturdenkmale

Kőboltozatok biztosítására vonóvasakat tervezett, de — ahogy a rajzon látszik — súlyos kő, vagy téglaboltozatok leomlását a vékony vasrudak aligha tudnák megakadályozni. Bemutatja még a kézihajtású, a szél- és vízimalmokat, szélturbina tervét. Kétséges azonban, hogy kopárokat az ábrázolt módon emberi erővel hajtani lehetne. Sok vita folyt már Verancsics lánchídjáról. A könyvében közölt lánchídábrázolás 1616-ból való, de — tudjuk — sem a XVI., sem a XVII. században Európában lánchíd nem épült. Joseph Needham és szerzőtársainak monumentális Science & Civilisation in China c. 1971-ben megjelent kötetében (IV. kötet, 855 rajz) a Kínában 1640-ben, valóban megépített Kuang Li folyó felett lengő lánchidat mutatja. Egy képen a nehézlöveget csörlőkkel folyómedren vonszolják át. Észak-itáliai torrens jellegű folyókon aszály idején a bokáig érő vizén talán így lehetne ágyút áthúzni, de mély vízben aligha. Egy lőszerkocsi rajzán legalább 10 tonna vasgolyó terheli a járművet, amit át akarnak csörlőzni a folyómedren. Aligha kivihető ötlet. Kötélpályát ábrázoló terve is alighanem csak tetszetős terv. Sokáig lehetne a sort folytatni, Verancsics munkájának magyar kiadása mégis nagy nyereség, hiszen mégiscsak a XVII. század elejének műszaki gondolkodásába világít be. Ehhez még annyit, hogy az NSZK fakszimile kiadást magánérdeklődő alig tudja megvenni, ez a kötet viszont szép, ára nem jelentős (41- Ft). Horváth Árpád Conrad Malschoss — Werner Lindner: Technische Kulturdenkmale. Klassiker der Technik. VDI Verlag. Reprint 1984. A nagyalakú szép könyv 1932-ben jelent meg először az Agricola Gesellschaft megbízásából; a mostani kiadás figyelemreméltó bevezető sorokkal és néhány fényképpel bővült, egyébként változatlan. Hová lett a tavalyi hó? Hová lett a Zsófia termesgőzös, amelynek pazar társalgójában 1938-ban államközti tárgyalások folytak és amelynek óriási triplex gőzgépe, faburkolatú helyiségei, bárja, a magyar belsőépítészet és hajógyártás világszínvonal fölötti terméke volt. Szétverték. Hova lettek a gőzekemozdonyok, lokomobilok, belvízmentesítő szivattyúk, kotrógépek gőzgépei, legtöbbjük úgy tűnt el, hogy képük sem maradt, nem szólva a dokumentációkról, amelyekkel hónapokig fűtöttek a gyárakban. Ez a könyv azokat az emlékeket mutatja, amelyek 1932-ben még megvoltak, mert bizony Németországban is nem csak a háború pusztított, hanem elsősorban a vállalatvezetői szemlélet (akárcsak nálunk). Az új kiadású könyv Előszavából megtudjuk, hogy Németországban az 1960-as évek gazdasági eufóriájában több műszaki emléket romboltak le, mint amit a II. világháború bombái, gránátjai és tűzviharai elpusztítottak. Régi erőgépeket, bányaberendezéseket, műszaki rajzok tonnáit pusztították el helyhiányra hivatkozva. A könyv magától értetődően elsősorban a németországi műszaki emlékeket mutatja be. Valamikor úgy képzelték — olvassuk a mai kiadás bevezetésében —, hogy társadalmi összefogással az emlékeket meg lehet menteni, de a német technikatörténészeknek be kellett látniok, hogy a jószándék hiányában, törvényes rendelkezésekkel kell(ene) a közönyt és a gazdasági hamis szemléletet han-