Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)
TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Fejezetek a két világháború közötti erdélyi magyar természettudományos, ipari és orvosi folyóiratkiadás történetéből
met nyelvű kivdnata is jelent meg: Sitzungsberichte der Medizinischen Sektion des Siebenbürgischen Muzeum-Verein címen. Ezután az Értesítő 1948-ig folyamatosan jelent meg, egészen az Erdélyi Múzeum Egyesület sajnálatos feloszlatásáig. Végig színvonalas orvostudományi dolgozatokat közöltek, valamint a szakosztály híreit és részben a vándorgyűlések anyagát. Az Erdélyi Múzeum Egyesület által szervezett vándorgyűlések igen fontos eseményei lettek az erdélyi magyar tudósoknak, orvosoknak, mivel egyes román egyetemi tanárok tiltakozása miatt a minisztérium, nem engedélyezte azt, hogy budapesti tanárok bevonásával, közreműködésével orvostovábbképző tanfolyamokat szervezzenek, hasonlóan az erdélyi szász orvosokhoz. Ezután döntöttek úgy, hogy 1930. augusztus 28—30-án tartandó marosvásárhelyi vándorgyűlésen az orvosi szakosztály fokozott mértékben vesz részt, ezért felkértek nevesebb helyi orvosokat előadások tartására, így összesen öt gyűlésen 46 előadás hangzott el. A rendezvényre a sajtó és a nagyközönség szélesebb rétegei is felfigyeltek. Az elhangzott előadások anyagát kiadták. Azután a vándorgyűléseket évenként más és más erdélyi városban rendezték meg, jó szolgálatot téve ezzel az erdélyi magyar orvosok továbbképzése ügyének. Az Erdélyi Múzeum Egyesület jelentős kezdeményezése volt még az Erdélyi Tudományos Füzetek kiadása ugyancsak György Lajos szerkesztésében, az első 22 füzet az Erdélyi Irodalmi Szemle kiadásában. Bár a füzetek nagyrésze társadalomtudományi jellegű, de akadtak természettudományos és mezőgazdasági tárgyúak is, például a „Kvarc az Erdélyi Medence felső mediterrán gipszeiben" című monográfia, Oberding József Györgytől „A mezőgazdasági hitelkérdés rendezésére irányuló törekvések a román törvényhozásban". Fontos kiadvány volt az Erdélyi Múzeum Egyesület Emlékkönyve, amelyben sok természettudományos és orvosi jellegű anyagot közölt. Az Erdélyi Múzeum Egyesületnek — mint az erdélyi tudományosság legfőbb szervének — kiadói tevékenysége vázlatos bemutatása után rá kell térnünk egyéb intézmények és vállalkozások kezdeményezéseire. Gazdasági viszonylatban igen jelentős szerve volt az erdélyi magyarságnak az Erdélyi Gazdasági Egylet, amelyet 2844-ben alapítottak, célkitűzéseit talán a következő korabeli idézettel jellemezhetjük: „Szakosztályai tudományos és gyakorlati munkásságot fejtenek ki a gazdasági élet és gazdasági tudás szintjének emelésére. Az egyesület modern gazdasági eszközök bemutatásával, termelési kísérletekkel, tudományos felolvasásokkal, legújabban tanulmányi kirándulásokkal is szolgálja céljait. Az irodalmi szakosztály eddig 60 darab (1928) gazdasági szakmunkát adott ki. Hivatalos lapja az ^Erdélyi Gazda«. Elnöke báró Jósika Gábor" (8). Az 1869-ben alapított Erdélyi Gazda első szerkesztői Timár Károly és Szabó Sámuel voltak, akik lapjuk célját a következőkben látták: „ ... az erdélyi középbirtokos osztály számára lehető népszerű nyelven írt tanulságos gazdasági lap szerkesztésében." Tehát 1918-ig elsősorban a középbirtokosság lapja, utána az új körülmények közepette az egész erdélyi magyar gazdatársadalom érdekeinek az egyetemes képviselője lett. Ebben a korszakban már sokrétűbb, szélesebb körű igényeket kellett kielégítenie. Az 1918—1919-ben szünetelő lap 1920-ban 51. évfolyamszámozással indul újra a következő alcímmel: „Köz- és mezőgazdasági lap. Az Erdélyi Gazdasági Egylet és a »Hangya« kötelékébe tartozó szövetkezetek hivatalos közlönye. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én" (9). A lap az első időben az erdélyi magyarságra nézve lényegében károsan végrehajtott földreform kinövései ellen próbálta fölvenni a harcot:
