Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Móra László: Fejezetek a magyarországi tudományos kutatás történetéből I.

Az 1897. jún. 16-án tartott alakuló közgyűlésen a Magyar Anyagvizsgáló Egyesület három szakosztállyal alakult meg. Az Egyesület elnöke Czigler Győző; szakosztályi elnökök: a fémek szakosztályában Rejtő Sándor, az építőanyagok szakosztályában Nagy Dezső műegyetemi tanár, a harmadik, a műszaki és ipari célokra szolgáló egyéb anyagok osztályának elnöke Táborszky Ottó, a Technoló­giai Iparmúzeum igazgatója lett. Az egyesület tagjai a nemzetközi kongresszu­sokon nemcsak részt vettek, hanem ott voltak a díszelnökség tagjai között, és számos előadást tartottak. Így a Stockholmban (1897) rendezett kongresszus 305 tagja közül 14 magyar volt, közülük Rejtő előadást is tartott. A jó szereplésnek tudható be, hogy a következő kongresszust, az anyagvizsgálók 3. nemzetközi kongresszusát hazánkban, Budapesten rendezték, és ezen öt magyar előadást tartott. A 4. brüsszeli, és a Koppenhágában lezajlott 5. kongresszuson további 58 magyar vett részt és nyolcan számoltak be munkáikról. Az I. világháború előtti utolsó, New Yorkban rendezett 6. kongresszuson, ahol 705 résztvevő jelent meg, közülük 13 magyar volt. Itt Rejtő Sándort és Papp Jánost választották díszelnökül. Magyar előadók voltak: Bermann Miksa, Fábry Zsigmond, Fock Ede, Grittner Albert, Kail József, Misángyi Vilmos és Rejtő Sándor. A nemzetközi kapcsolatok kifejlesztésében és a tudományos ta­pasztalatok átadása-átvétele szempontjából fontos nemzetközi kongresszusokon való részvételükkel a magyar anyagvizsgálók, akik javarészt a műegyetemi tan­széken működő és egyéb helyen létesített kísérleti állomások munkatársai vol­tak, tehát jelentős szerepet játszottak, és aktív tevékenységükkel öregbítették a magyar tudomány jóhírét. Az Egyesület ugyanakkor itthon szakosztályonként előadásokat, vita ülése­ket tartott és kísérletek végeztetésével fejtett ki hasznos tevékenységet. 1914­ben Rejtő Sándor javaslatára „Anyagvizsgálók Közlönye" címmel szakfolyó­iratot indított, amelyben megjelentek az előadások, az ülések jegyzőkönyvei stb. (9) Az egyesület munkájában kiemelkedő szerepet játszott a Műegyetemen létesült műszaki mechanikai, mechanikai technológiai és a szilárdságtani tan­széken létesült kísérleti állomások vezetőinek és munkatársainak tevékenysége. A kiváló vezető tudós professzorok mellett a tárgyi adottságok (gépek, műszerek) is megfelelőek voltak. Az elhelyezésük pedig a Pecz Samu által tervezett három­szintes, tágas, önálló pavilonépületek műhelylaboratóriumaiban, még a mai viszonyaink szerint is kiválóaknak mondhatók. E kísérleti állomások mind az iparági kutatásokat, mind a felsőoktatást, a gyakorlatias mérnökképzést szolgál­ták a századforduló és az első világháború éveiben, és a legfontosabb kísérleti műhelyek voltak. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy bennük a hazai ipari-technikai kutatás bölcsői ringottak. De a Műegyetemen létesült egyéb állami kísérleti állomások is a műszaki tudományok és a gyakorlat kutatásait szolgálták. Így például az 1889-ben ala­pított mezőgazdasági géptan tanszékévél kapcsolt gépkísérleti intézet, a magyar­óvári gazdasági akadémia kötelékébe tartozó gépkísérleti állomással együtt a mezőgazdasági kísérletügy alapvető tagjaként működött. Vagy a Műegyetemen 1907-ben szervezett geodéziai intézet és a hozzátartozó csillagászati obszervató­rium műszereivel és új módszereivel a hazai földmérési munkálatokat mozdí­totta elő. Ezekhez hasonlóan a Selmecbányái bányászati és erdészeti főiskola vaskohászati kísérleti laboratóriuma főleg fémek és ércek anyagvizsgálatát vé­gezte, elsősorban metallurgiai célokból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom