Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Móra László: Fejezetek a magyarországi tudományos kutatás történetéből I.

A Technológiai Iparmúzeum és a belőle kivált Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézet A kiegyezést követő évtizedek legjelentősebb ipari kísérletügyi intézménye kétségtelenül az 1883-ban alapított „M. kir. Technológiai Iparmúzeum" volt, amely kezdetben 1884-től 1907-ig a budapesti állami felsőipariskolával közös szervezetben működött. A két intézet a Hauszmann Alajos tervei szerint a József körút és Népszínház utca sarkán 1889-ben emelt épületekben, negyedszázadon át Hegedűs Károly főigazgatónak, az állami ipariskola igazgatójának vezetése alatt dolgozott. A két rokonintézet egymás munkáját kölcsönösen igyekezett segíteni; a múzeum gyűjteményeit az ipariskola használta, ugyanakkor az ipariskolai tanárok, mint szakértők támogatták az iparmúzeum ez irányú tevékenységét. A^ Iparmúzeum alapszabályai szerint (1884. évi okt. 28-án kelt 40.145. sz. VKM rendelet) feladata volt a hazai kézművesipart, elsősorban pedig a fa- és fémipart közhasznú szakismereteknek szemléleti úton való terjesztésével támogatni és fejlődését előmozdítani. Ehhez eszközül szolgáltak gép- és szerszámgyűjteményei, mintatára, rajzterme és könyvtára. Ezek felhasználásával kiállításokat, tanfolyamokat rendezett, felolvasásokat tartott, közleményeket adott ki stb. A Technológiai Iparmúzeum felállításától kezdve műszaki kérdésekben véleményt adott, tanáccsal szolgált és költségek térítése ellenében kísérleteket is végzett. A spontánul induló tevékenységét a VKM 1890. évi június hó 23-án kelt 26.874. sz. rendeletével jóváhagyta, és ezzel első ízben szabályozta az intézet ez irányú ipari kísérletügyet célzó munkáját. Ettől kezdve egymás után vette fel programjába a fa- és fémipari, kémiai, fizikai és elektrotechnikai, gépészeti és építészeti vizsgálatok mellé a kenőolajok mechanikai vizsgálatát (1892), a bőripari (1893), majd a papirosipari kísérleti vizsgálatokat (1902), és végezte mindezeknek az anyagvizsgálatát is. A millenniumkor az intézet a VKM-től átkerült a kereskedelemügyi minisztériumhoz, amely az intézet épületét kibővítette, működését újjászervezte. Az 1900. évi május 19-én kelt 9669. sz. rendelet az intézet muzeális jellegének rovására egyéb tevékenységének (gépsegélyezések, bemutatók, országos tanfolyamok stb.) kifejlesztését szorgalmazta. A szervezeti szabályzat a különböző iparok ügyeinek intézésére szakértőket alkalmazott, így oly jeles szakemberek végezték e munkát, mint például Jalsoviczky Géza (gép- és vegyesipar), Petrik Lajos (agyag- és szervetlen vegyipar), Klemp Gusztáv (szerves vegyipar), Edvi Illés Aladár (vas-, fém- és gépipar), Gaul Károly (faipar), Vámos Dezső (fizika, elektrotechnika) stb. Nevezettek mellett az Iparmúzeum tisztviselői is részt vettek a szakvélemények, szaktanácsok adásában és végeztek műszaki vizsgálatokat. Az intézet kísérleti munkája során gyakorlati próbáknak vetette alá a kiállított ipari szerszámokat és gépeket, érdemleges eredménnyel folytatott agyagipari és kerámiai kutató vizsgálatokat, gyakorlati úton foglalkozott a faipar különböző csinozó eljárásaival stb. Minőségi fejlődést jelentett a századforduló éve. 1900-tól kezdve ugyanis — amikor mindjobban előtérbe került a motorikus hajtóerő kérdése, — Táborszky Ottó igazgató az újabb gáz-, petróleum-, majd benzinmotorokat kísérleti vizsgálatoknak vetette alá. Ennek során a különböző benzin-, a szívórendszerű generátorgáz-, a Diesel-féle és egyéb nyersolaj motorok teljesítményeiről az intézet időszaki kiadványában adott értékes tanácsokat. Elsősorban a hazai ipart propagálták, így a Ganz és Társa gyárban készült Bánki-féle benzinmotor vizsgálati eredményeit táblázatokba foglalva közölték Táborszky igazgató és