Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Móra László: Fejezetek a magyarországi tudományos kutatás történetéből I.

jellemzett, így például megállapította, hogy az anyag alakíthatósága két részből tevődik össze;-a szívósságból és a képlékenységből. Olyan általános törvények után kutatott, melyekkel a különböző terhelő módon (húzás, nyomás, nyírás, hajlítás stb.) közötti összefüggéseket egymásból levezethesse és képletekbe foglalhassa. Elméletét az anyagok belső súrlódására és a testek felszínén a termelés alatt jelentkező felszíni rajzokra (erővonalak) alapította, amelyeket az ún. erőközléssel magyarázott. Elméletének alátámasztására számtalan húzó, nyomó, nyíró stb. kísérletet és mikroszkópiai vizsgálatot végzett. Foglalkozott a fémek kimerülésével, a bemetszett próbadarabok szakító- és ütő-hajlító vizsgálatával és ezek eredményeképpen hangsúlyozta, hogy a bemetszett rudak munkabírása dinamikus terheléssel szemben annál nagyobb, mennél nagyobb az anyag képlékenysége. Rejtő munkássága a szakkörökben élénk visszhangot keltett és sokan kezdtek foglalkozni különösen a vasanyagok vizsgálatával. A Rejtő-féle képlékenység bírálata kapcsán Gállik István mellett széleskörű kutatótevékenységet fejtett ki például Bartel János a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. laboratóriumában. E munkája során összehasonlította a Rejtő-féle eljárást az eddigi szokásossal, továbbá a Rejtő-féle elméletet összevetette a Mohr-féle szilárdsági elmélettel. Kísérleteinek eredményéről az Anyagvizsgálók Egyesületének 1905. évi közgyűlésén számolt be és jelentésében hangsúlyozta, hogy bár 5 év alatt még nem gyűjthetett annyi kísérleti anyagot, amelynek alapján végleges ítéletet mondhatna, máris elismerheti azonban, hogy „Rejtő javaslatait igen becses elméleti útmutatásnak tekinthetjük, melyek az anyag bizonyos sajátságainak megállapítására nagyon alkalmasak." (8) Rejtő Sándor professzor válaszolt Bartel János kohó- és gépészmérnöknek, és a vitatott kérdések tisztázásának kifejlődő vasiparunk látta hasznát. Rejtő tudomány- és technikatörténeti jelentősége abban áll, hogy a műegyetemi tanszékkel kapcsolatos laboratóriumában (a Múzeum körúti főépületben, majd a lágymányosi telken a Bertalan Lajos utcával párhuzamosan épített különálló mechanikai technológia épületben) a szövő és fonó, fém- és faipari műhelylaboratóriumokban egyik nagyszabású kísérletsorozatát a másik után végezte el, fiatalabb munkatársai bevonásával, így valóságos iskolát teremtett a magyar anyagvizsgálat kutatói számára. Az anyagvizsgálati laboratóriumai, gépműhelyei egyben oktatási célokat is szolgáltak. Az itt kiképzett gépészmérnökök, vegyészmérnökök azután a legkülönbözőbb iparágakban végeztek anyagvizsgálatokat az által kijelölt úton haladva. Egy másik terület, amelyen hatása megmutatkozott, a társadalmi élet volt. Alapító tagja az 1897-ben megalakult Magyar Anyagvizsgáló Egyesületnek. Az egyesület megalakítását 1897. jún. 1-én kelt körlevélben Rejtő Sándor és Nagy Dezső műegyetemi tanárok a következőkkel indokolták: „... Kívánatosnak tartjuk, hogy az egyesületet már most, azaz az idei stockholmi kongresszus megnyitása előtt létesítsük, mert ez esetben a kongresszuson már mint a magyar anyagvizsgáló egyesület tagjai vehetünk részt; tehát nemzeti függetlenségünket teljesen érvényre juttathatjuk, ellenkező esetben pedig mint osztrák-magyarok szerepelnénk, tehát az osztrákokkal közösen egy csoportba soroltatunk éppen úgy, mint a zürichi kongresszus alkalmával." A levélben megnyilvánuló hazaszeretetet és nemzeti függetlenségi vágyat tükrözi, hogy a kísérleti munkát végző kutató tudósok az önálló magyar tudományos egyesület megteremtésével nemes szolgálatot tettek a hazának.