Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Az első jelentősebb hazai kísérlet rendszeres ipari (műszaki) sajtóreferelásra, az „Ismertető” hasábjain 1836/37-ben

kerteknél tétetnék a bevágás, 's ez onnan folytonos lejtőséggel, a' fehérvári kapun, a' Generalcomandoház, 's a' kir. proviantház alatt vezettetnék a' Duna fenekének, hol az aztán vízirányos vonalt képezhetne, melly föld alatti boltozat végre a' pesti Dunapartnál, irányában a' mázsa utszának egy két kanyarulattal, melly gyengédebb feljárását okozná a' kocsiknak, — a' kalmár-csarnok avagy börse előtt napvilágra jutna. Ezen javaslat annál inkább valósítható volna, mivel az eddigi Dunafenék-fúrásból kiviláglik, hogy a' folyam medrének feneke jobbadán agyagból áll... Nem volna ezután más hátra, csak az: ha egy álló-híd, avagy pedig egy Dunafolyam alatti tunnel kerülne-e több költségbe?" (Ismertető, 1937. 10. sz. nov. 16. 90—92. p., 11. sz. nov. 23. 93—94. p.) Természetesen a Clark féle hidat sem ellenezte Nóvák, bizonyság arra a „Lánczhidak" című alapos elemző tanulmánya, amelyben nagy előrelátással megállapítja, hogy egy lánchíd: „századokra daczolhatna rendes felügyelés mellett". (Ismertető, 1838. 8. sz. febr. 22. 29—31. p.) A hídépítéssel kapcsolatban több cikksorozatban foglalkoztak mások a Dunaszabályozással, ezek között szerepel a szerkesztő Borsos Márton is „Dunaszabályozás és a budapesti lánczhíd" című cikkeivel. (Ismertető, 1938. 19. sz. máj. 13. 73—75. p., 20. sz. máj. 20. 77—80. p., 21. sz. máj. 27. 81—84. p., 22. sz. máj. 31. 85—88. p.) A másik témakör, amely a szakembereket és az érdeklődőket egyaránt foglalkoztatta, a gőzenergia, gőzgépek és vasútépítés problémája, valamint ezek hazai alkalmazásának lehetőségei. Elsőnek mégis egy olyan vállalkozást említünk — a kor légkörének jellemzésére —, amely akkor sem jelentett már haladást. Ugyanis ismertették a „Pozsonyi és nagyszombati vasút részvénytársaság nagygyűlése jegyzőkönyvének rövid kivonatá"-t. A vállalkozás szomorú érdekessége abban áll, hogy benne „a mechanikai erőt lovak gyakorolják" az akkor már Európában általánosan alkalmazott gőzmozdony helyett. (Ismertető, 1838. 18. sz. máj. 6. 69. p., 19. sz. máj. 13. 75—76. p.) Egy teljes számot töltött be a „Gőzmozdonyok használata" című cikk, amely már a baleseti lehetőségekre is felhívta a figyelmet: „Megátkozzuk-e tehát most már a' gőzösök feltalálását?" teszi fel a kérdést a szerző, majd maga válaszol is: „főfigyelmünk oda legyen fordítva, hogy a gőzerőművek által, ha csak lehet, a' legkevesb szerencsétlenség támadjon". (Ismertető, 1838. 13. sz. ápr. 1. 45—52. p., 14. sz. ápr. 8. 52—62. p.) Nóvák Dániel is foglalkozott a gőzenergia problémájával „Gőzerőművek használása" címmel. (Ismertető, 1838. 14. sz. 107—110. p.) Természetesen 1837 júliusa után a lap tartalmának a legnagyobb része agrár vagy agráripari vonatkozású. Továbbra is sok cikk jelent meg a külföldi és hazai cukorgyártásról. „A répaczukor gyártás haladásá"-ról címmel egy cikksorozatot adtak közre. (Ismertető, 1838. 8. sz. aug. 23. 57—60. p., 10. sz. szept. 6. 73—77. p. 14. sz. okt. 4. 105—107. p., 15. sz. okt. 11. 113—118. p.) Andreanszky Miksa a pesti Linberger nevű cukorgyártóról írt kissé kritikus hangnemben, felhánytorgatva, hogy „minden e tárgyban felszínes ismereteit a' bátorkeszi gyárban szép előhaladással dolgozó napszámosnak, Jaksa Jósefnek köszönheti". A cikk címe: „Linberger mint magyar pezsgő' készítő, répatermesztő és czukorgyárnok". (Ismertető, 1838. 5. sz. aug. 2. 33—38. p.) Statisztikákat, jegyzékeket állítottak össze a hazai cukorgyárakról például a „Magyarországi czukorgyárak' statisticája" című összeállításban. (Ismertető, 1838. 3. sz. júli. 19. 24. p.) A lap tartalmi gazdagodását jelentette Vállas Antal (1809—1869) mérnöknek társszerkesztőként történő bekapcsolódása, egyébként Vállas 1845-ben az igen jelentős „Hetilap" című ipari gazdasági időszaki kiadvány szerkesztője lett.