Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Az első jelentősebb hazai kísérlet rendszeres ipari (műszaki) sajtóreferelásra, az „Ismertető” hasábjain 1836/37-ben

(5) Számos jelentős cikket és tanulmányt közölt az „Ismertető"-ben, többek között az „Ásványok' electrochemiai kezelésé"-ről. Rámutatott, hogy „bányáink jóllétünknek igen gazdag kútforrásaivá lehetnének. Még sok rejtezik hegyeink' gyomrában, minek hasznát épen nem, vagy kellőleg nem vesszük". Felhívta a figyelmet a Selmecbányái akadémia jelentőségére, amely azonban „hajdan híresebb volt mint most. Egy amalgamatiói próbájára egész Európából gyülekeztek össze a' természetvizsgálók". Írása végén érdekes megállapítást tett: ,,A' villamosság, mint chemiai és mozdítóerő, hihetőleg arra rendeltetett, hogy jövendőben, a' gőzerővel együtt, eszközeinket rendkívüli módon növessze, és társasági viszonyainknak új hatalmas impulsust adjon." (Ismertető, 1839. 1. sz. jan. 6. 1—6. p., 2. sz. jan. 20. 9—14. p.) Egy évig Rumy Károly (1780—1874) tanár, író és polihisztor is részt vett a szerkesztésben, akinek csatlakozását nagy örömmel jelentette be Borsos: (6) „van szerencsénk azt is jelenteni, hogy dr. Rumy Károly úr; kinek sok oldalú tudományos ismereteinél — különösen a' gazdaságban és technológiában mint hajdani tanító — ... munkásságánál fogva lapjaink' tartalma gazdagabb leendvén; közjóérti buzgóságból és az Ismertető' szélesb terjedhetését és emelkedését óhajtó tiszta lélekből, minden haszonkereset nélkül ... lapjaink mellett mint szerkesztőtárs lépend fel". (Ismertető, 1839. 50. sz. dec. 22. 799—800. p.) A lap utolsó korszakában Vajda Péter (1808—1846) író, polihisztor volt a társszerkesztő, aki Borsos Márton másik igen jelentős vállalkozásában, a „Világ" című fontos reformkori hírlap kiadásából is kivette a részét. Az „Ismertető" körül csoportosuló szerzők közül ő a legjelentősebb és legismertebb. (7) A lapban Vajda mutatta be az akkoriban alapított Természettudományi Társulatot, mint a szervezet főjegyzője: „A magyar "Természettudományi Társulat« ismertetése" című cikkében, ebben jelzi, hogy a szervezetben szívesen látják az iparosokat és a gazdákat is: „Hihető tehát, hogy résztvevőink száma a gazdák, iparűzők és kereskedők kebeléből nem kevéssé, a gyógyszeresek, orvosok, lelkészek s tanítók rendébül igen is szépen fog szaporodni." (Ismertető, 1841. 53. sz. 836—839. p. 54. sz. 849—852. p.) Neves szerkesztő munkatársa volt a lapnak Fényes Elek (1807—1876) statisztikus, szakíró, aki elssőorban az „Ismertető honi s külgazdaságban és kereskedésben" című melléklet összeállításában vett részt. Fényes főleg a magyar mezőgazdaság fejlődésének akadályaira igyekezett rámutatni. Ploetz (Érkövy) Adolf (1818—1883) gazdasági író az „Ismertető" 1840-ben havonként megjelenő „Gazdasági Literatura" című melléklapjának volt szerkesztője, e füzetekben Borsos lapja első két évének referálói tevékenysége elevenedett fel, de most már agrárgazdasági területen. A szakirodalom ezt a kiadványt tartja a legrégibb mezőgazdasági referáló lapnak, amelynek célja volt: „megismertetni az olvasóközönséggel minden kijövendő s legközelebb kijött gazdászatról értekező könyvekkel". (8) Ploetznek a főlapban is jelent meg számos cikke és könyvismertetése. Megemlítjük még az „Ismertető" munkatársai közül Udvardy Cserna János (1795—1890) mérnök szakírót, aki elsősorban a szakoktatás, népművelés kérdéseivel foglalkozott. Az „Ismertető" utolsó éveiben egyre több cikk, tanulmány foglalkozott gazdaságpolitikai kérdésekkel, próbálták keresni és megtalálni azokat az okokat, amelyek miatt a magyar ipar és mezőgazdaság messze elmaradt az európai élmezőnytől. „Miért nem fejlődik ki gyorsabban a' gyár és kézművesség Magyarországon?" tette fel a kérdést egy „G" rövidítéssel író szerző: „Mily fájdalom