Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Móra László: Fejezetek a magyarországi tudományos kutatás történetéből I.

sorban a személyzet elégtelen voltát: 1907-ig az igazgató csupán két állandó beosztott mérnökkel dolgozott, a többiek pedig külső szakértők voltak, akik ipariskolai tanári működésük mellett megbízatásként dolgoztak, pedig — Gaul szerint — „nem kétséges, hogy az ilyen munkakör megfelelő betöltése egész emberek teljes munkaképességét követeli meg". A közvélemény is elégtelennek találta a Technológiai Iparmúzeum kísérleti tevékenységét, és a mérnöki szakkörökben memorandum készült e tárgyban. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vitaülésein (1906) és többek között az első országos vegyészkongresszuson (1911) is felvetődött az önálló kísérleti állomás létesítésének ügye. A hazai ipar fejlődésének hatékonyabb támogatása reményében a kereskedelemügyi miniszter a hozzá eljuttatott kérelmeknek eleget téve 1911 júliusában elrendelte az Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézet alapítását. Ehhez a Technológiai Iparmúzeum keretéből kivette és az új intézethez helyezte a kísérleti célokat szolgáló zsiradékipari, bőripari és illóolajipari kísérleti állomásokat, valamint az agyagipari műhelyt. Ha meg akarjuk vonni a Technológiai Iparmúzeumnak az ipari-technikai kísérletügyben végzett munkájának mérlegét, javára sokat nem tudunk felhozni. Mentségére szolgál, hogy kevés állandó személyzettel és viszonylag sokféle feladattal kellett megbirkóznia. Az általa fontosabbnak vélt feladatok, így a látványos kiállítások, vagy a népszerűsítő előadások, tanfolyamok elvették energiáját a kísérletügy hatékonyabb művelésétől. Amit a Technológiai Iparmúzeum javára írhatunk az, hogy az iparitechnikai kísérletügy hazai megalapozásában részt vett, iránta felkeltette az érdeklődést, és az egyes iparágak kifejlődésének kezdeti szakaszaiban az igényeket úgy ahogy kielégítette. 1911 után a kísérletügy az Iparmúzeumban erősen lecsökkent, majd az I. világháború alatt teljesen megbénult. A budafoki Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézet működése Említettük, hogy a század első évtizedében mind a mérnökök, mind az ipari körök felvetették országos kísérleti intézet szükségességét. A Magyar Mérnökés Építész-Egylet és a többi érdekeltek sürgetésére a KM megbízta Bresztovszky Bélát, Gerster Miklóst és Leimdörfer Joachimot az ipari kísérletek és az anyagvizsgálat ellátására alkalmas intézet megtervezésére. E szűkebb bizottság terve alapján 1911 júliusában alapított m. kir. Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézet kettős feladatot kapott: egyrészt, hogy a technológiai eljárásokkal és ipari találmányokkal kísérletezzék, másrészt az ipar félig kész és kész termékeinek szakszerű megvizsgálását, azaz az anyagok, gépek és eszközök vizsgálatát kellett végeznie. Az anyagvizsgálati bizonyítványaival pedig amikor a vevőket védi a rossz gyártmányoktól, ugyanakkor arra készteti az ipart, hogy jobb árut gyártson. Az első önálló technikai kísérleti intézet tehát mind az iparnak, mind a műszaki tudományoknak előbbrevitelét szolgálta. Más kérdés, hogy az intézet eredményes működéséhez szükséges előfeltételekkel sajnos nem rendelkezett. Már elhelyezése sem volt szerencsés. Az intézet céljaira ugyanis Budafokon, a vasúti és közúti közlekedéstől távol eső Gyár utca 13. sz. telken lévő Alexin Zsírművek kókuszzsírgyárát vették meg, amely két gyárépületből, egy kazán- és gépházból, egy lakóházból és két kisebb szivattyúházból, valamint ezek gépi berendezéséből állott. Az intézet Gerster Miklós vegyészmérnök, majd Raichl Károly gépészmérnök vezetése mellett négy osztályból állott: 1. kémiai analitikai, 2. zsiradékipari, 3. illóolaj- és pipereszappan-