Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Móra László: Fejezetek a magyarországi tudományos kutatás történetéből I.

osztályból, és végül 4. gépkísérleti osztályból, amely anyagvizsgáló és elektrotechnikai alosztályra tagozódott. A felsoroltak közül az 1—3. osztály a Technológiai Iparmúzeumból került át, míg a 4. gépkísérleti osztály az intézet alapításakor létesült, és feladata volt egyebek között, az intézet gépeinek üzemeltetése és karbantartása. A kémiai analitikai osztály az Iparmúzeum bőrkísérleti állomásából fejlődött ki, és most már nem a bőripar fejlesztésén dolgozott, hanem a különféle ipari nyers- és késztermékek, főleg pedig tüzelőanyagok, ércek, ötvözetek, festékek, aszfaltok, gumi és egyéb anyagok vizsgálatával foglalkozott. Ehhez a sokrétű munkához azonban kezdetleges berendezéssel rendelkezett, ami a vegyészeti laboratóriumok általánosan használt eszközein kívül alig állt néhány speciális műszerből. Kísérleteinek nagy részét különféle cserzőanyagok csersavtartalmának megállapítása képezte. Megvizsgálták például a cellulózegyártásnál termelt és bepárolt szulfitlúgot, és arra az eredményre jutottak, hogy a bepárolt szulfitlúg cserzőképessége minimális és ez az anyag csak mechanikailag köttetik meg a bőr szöveteiben. Foglalkoztak a KM megbízásából robbanóanyagoknak vámszaki megvizsgálásával, és módszert dolgoztak ki annak megállapítására, hogy mely petróleumtermékek használhatók fel világításra. Vizsgálati eljárásokat próbáltak ki az aszfaltokra, és a kábelgyárak megbízásából vizsgálták a vezetékszigetelésre szolgáló gumianyagokat. A sárgafoszfor tilalmára vonatkozó törvény ellenőrzésére megvizsgálták a hatóságok és iparfelügyelők által vett gyújtómintákat. Fenti gyakorlati célú vizsgálatokon kívül új meghatározási eljárásokat próbáltak ki, így például kidolgoztak módszert a réznek bármely idegen fém jelenlétében hidrazinszulfáttal való kvantitatív meghatározására. A zsiradékosztály kísérleti sorozatot folyatott zsiradékkal, zsíros olajjal, ásványolajjal, gyantával és ezek termékeivel. Közreműködésével alakították át az ország különböző városaiban (Pécs, Fiume, Zágráb, Pozsony, Kassa, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár, Brassó stb.) lévő szappanipari műhelyeket gyárakká. Ezzel tehát az intézet közvetlen segítséget nyújtott az iparnak. Szakirodalmi tevékenységet is kifejtett; kutatásainak eredményeit, miszerint a szappanok nem kristályos testek, hanem az ún. emulzoidok sorába tartozó kolloidoldatok, számos bel- és külföldi szaklap közölte. Üj gyári módszerekre is végeztek kísérleteket, és ezek mint szabadalmak terjedtek el. Legfontosabb volt közöttük az, amelyet az I. világháború alatti pálmaolaj és kókuszolaj behozatalának pótlására dolgoztak ki. A laboratóriumi készülékek célszerű javításával is foglalkoztak. Az osztály vezetőjének, Leimdörfer Joachimnak rendszere szerint készített szappantábla-hűtőberendezéssel betétek nélkül, tetszőleges keresztmetszetű szappantáblákat állítottak elő. Az illóolaj- és pipereszappanosztály feladatul tűzte ki a pipereszappan- és kozmetikai iparnak racionális alapokra fektetését. A gyárak ugyanis féltve őrzött „receptek" alapján dolgoztak, így minden új gyárnak külön kellett próbálgatnia feleslegesen, mert nem találtak támpontot sehol munkájukhoz. Az intézet ezt a hiányt kívánta pótolni, és ezért elsősorban az illanóolajok, illetve szagos anyagok érezhetőségére, valamint tartósságára folytatott kísérletsorozatokat. Nagyobb megbízásai voltak: egy gyógyszappan- és egy pipereszappan-, valamint egy illatszergyár néhány gyártási eljárásának kidolgozására. A gépkísérleti osztály vizsgálatai során szabadalmazott szíj feszültségmérő készülékről megállapította — a feltaláló kérésére —, hogy a műszer a hajtószíjban uralkodó feszültség megmérésére nem alkalmas. Részletes kísérleteket végzett portalanító légszivattyúval, megállapította erőgépek teljesítményét, tüze-