Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Az első jelentősebb hazai kísérlet rendszeres ipari (műszaki) sajtóreferelásra, az „Ismertető” hasábjain 1836/37-ben

tők abban bíztak, hogy az érdeklődők már képesek ipari jellegű folyóiratok eltartására, sajnos ezen hiedelmükben csalódtak, mert már 1837 második félévében kénytelenek voltak a lap tárgykörét kibővíteni, gazdasági és kereskedési irányban; ezt a következő formában jelentették be: ,,A' gazdasági és kereskedési osztály a' legújabb gazdasági eszközöket, rétöntözéseket, birtokok rendszeres osztályozását, trágyázást, veteményezést, erdőszetet, kertészséget, gyümölcstermesztést, szőlőmívelést, állat tenyésztést, gazdasági építészetet, egyszóval mindent a' mi a' gazdaságba belevág, és mindent, a' mi a' honi és külföldi kereskedést tárgyazza, fogja magában foglalni." A lapnak megindulásakor csupán 132 előfizetője volt, csak mintegy 150— 200 példányban nyomhatták ki „az Egyetem betűivel". Tehát ekkoriban a vállalkozás nem volt rentábilis, ezért kísérletezett a szerkesztő profilbővítéssel, hogy több előfizetőt nyerjen meg. Az induláskor Borsos a külföldi szaklapok tartalmának az ismertetése mellett a vidéki levelezők közleményeivel szerette volna a lapot megtölteni, ezért intézett „Fölhívás"-t az ország lakosságához, hogy a szerkesztőséghez írt levelekben ismertessék környezetük iparát, gazdasági állapotát, ilyen formában mintegy fölmérni kívánta a hazai körülményeket: ,,A' gyárak, mesterségek, és művészetek minő karban állnak honunkban? — arról körülményes tudósítást a hazától várhatunk. — E'végre bátorkodik a' szerkesztőség a' fölséges hazát, — annak annak nagyérdemű honfiúit, ... és mesterségeket egész illendőséggel fölhívni, — kegyeskedjenek ... mesterségeknek jelen állapotját, — mesterségekből 's művészetekből származó kereskedésöket, — azoknak hiányát, és a vidékhez alkalmazkodó kimerítő észrevételeket, gazdasági nézeteiket együtt bérmentesen a' szerkesztőséghöz beküldeni..." (Ismertető, 1836. 3. sz. juli. 7. 17. p.) A szövegből arra is következtetni lehet, hogy az ipari szaknyelv megteremtésére, magyarítására is törekedtek. Borsos felszólította azokat a hazai feltalálókat, akiknek produktumai nem kerültek felhasználásra, hogy az „ísmeríető"-ben tegyék közzé találmányaikat, hátha azok ily módon hasznosíthatók lesznek: „Vannak honunkban termékeny lelkek, kik a' szép, jó, 's hasznos tudományok eránt lelkesítve, a' művészetek ösvényein is ujjabb ujjabb találmányokkal gazdagították hazánkat,... — De fájdalom: hogy az illy újtalálmányok, mielőtt a' közönség ismerete eleibe érkezhetnének, némelly hideg elfogadás miatt elrettentve, örök feledékenységbe szoktak merülni, — vagy pedig az is megtörténik: hogy az illy új találmány idegen kezekre jutván, mind a' dicsőséget, mind a' hasznot idegenek aratják... Ugyanazért kérjük a' fönséges honunk' n. é. fiait, méltassák lapjainkat, mint a' művészetek ösvényében munkáló ismertetőt minden honi új találmányoknak közlésére." (Ismertető, 1836. 10. sz. szept. 4. 79—80. p.) Ilyen jellegű találmányleírásokra valóban sor is került a lap további élete folyamán. Az első év végén a szerkesztő „nagyon szükséges"-nek nevezi folyóiratát, egyben felteszi a kérdést, hogyan feleltek meg a várakozásnak lényegében oly tárgykörben, amelynek addig még nem volt hazai fóruma: „Hogyan feleltünk meg n. é. olvasóink — várakozásának — kiknek ezennel érzékeny köszönetünket tesszük, — hozzanak szigorú ítéletet fejünkre. Tettünk a' mit csak egy nálunk még soha nemlétezett tárgyban csekély tehetségünk szerint tenni, 's elkövetni lehete; és ha elégedetlenséget szült, — azt azon gyenge pártolás okozhatá, melly miatt lapjaink tetemes áldozatunkkal, sőt veszteségünkkel állá ki első félévét." A szerkesztő megígérte az előfizetőknek, hogy