Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Csiky Gábor–Dudich Endre–Póta Teréz–Zsámboki László: Francia–magyar kölcsönkapcsolatok a földtani tudományokban 1832 előtt

DELIUS Ch. T., a Selmecbányái akadémia szász születésű tanára, egy híres tankönyv szerzője, amely a bányaműveléstannal foglalkozik. A német nyelvű eredeti Bécsben jelent meg 1773-ban. A Francia Tudományos Akadémia egy különbizottságának javaslatára a király költségén lefordították franciára és 1778-ban jelent meg Párizsban. A francia cím: „Traité sur la science de l'exploitation des Mines", I—

III. kötet. Igen széles témakört ölel fel, a bányaföldtantól a bányaművelési módokon és az ércdúsításon át a bányajogig és az iparosítási politikáig. A francia változatot kötelező tankönyvként használták a francia bányászati főiskolákon (École des Mines, alapítva 1783-ban; École polytechnique, alapítva 1794-ben; St.-Étienne-i École des Mines, alapítva 1816-ban) félévszázadon át. A könyvet lefordították magyarra és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület újra kiadta 1973-ban, megjelenésének 200. évfordulója alkalmából. Kiemelendő, hogy 1794-ben a francia Konvent határozottan ajánlotta a Selmecbányái akadémián kidolgozott oktatási rendszer bevezetését az École des travaux publics-ben, különös tekintettel a hallgatók kiscsoportos, öntevékeny laboratóriumi foglalkozásaira. Egy másik fontos könyvet is lefordítottak franciára. Ez BORN Ignác könyve, amely a Bánát és Erdély területén tett ásványtani és földtani megfigyeléseiről szól. (Párizsban, 1780-ban jelent meg.) A német nyelvű eredeti: „Briefe über mineralogische Gegenstände auf seiner Reise durch das Temeswarer Bannat, Siebenbürgen...", Frankfurt—

Leipzig, 1774", címen jelent meg. LEFEBVRE-D'HELLANCOURT, A.-M., akit később Franciaország bányáinak főfelügyelőjévé nevezték ki, egy teljes tanévet töltött Selmecbányán. Franciaországba visszatérve, két rövid, de fontos cikket jelentetett meg a „Journal des Mines"-ben magyarországi földtani megfigyeléseiről. Ezek: „Sur la nature des monts Carpacks en Haute-Hongrie" (J. d. M. 12, 49—54 old., Párizs 1975), valamint „De la montagne du Calvaire ou Calvari-Berg, prés de Schemnitz en Hongrie" (J. d. M. 12, 37—42, old., Párizs 1795). Érdekesség, hogy a titániumot egy olyan ásványból (rutilból) ismerték fel és írták le, amelyet Lefébvre d'Hellancourt gyűjtött Pojnik közelében ÉszakMagyarországon, ö Haüynek adta át, aki Klaproth professzornak továbbította. BORN I. 1786-ban Bécsben igen jelentős művet tett közzé az amalgámozásos ércdúsításról: „Uber das Anquicken der gold-und silberhaltigen Erze, Rohsteine, Schwarzkupfer und Hüttenspeise". Ugyanazon évben, nemzetközi tudományos összejövetelt rendezett a Selmecbánya-közeli Szklenón. Itt bemutatta és a jelenlévők megvitatták az újonnan kidolgozott amalgámozásos módszert, üzemi kísérleti berendezés formájában. Ez a tudományos tapasztalatcserének meghökkentően modern formája. Ebből az alkalomból nemzetközi bányászati társaságot alapítottak (Sozietät der Bergbaukunde, franciául Société de l'Art de l'Exploitation des Mines). Ennek 154 bejegyzett tagja volt, köztük olyan kiemelkedő tudósok, mint Lavoisier, Gmelin, Pallas, továbbá Goethe és Watt. A Társaságnak 15 területi szakosztálya volt három szárazulaton. Ezek egyikének Párizs volt a székhelye. A Selmecbányái akadémia könyvtárában a korabeli francia szakirodalom méltóan volt képviselve. A jegyzék tételei között olyanok szerepelnek, mint SAGE, B. G. több műve (1765, 1775), R. DELISLE „Cristallographie"-ja (1773), valamint HAÜY „Traité de Minéralogie"-ja (1801). BEUDANT F. S. jelentése a XVIII. Lajos francia király költségén tett féléves tanulmányútjáról, igen fontos adalék Magyarország területe földtanának