Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Csiky Gábor–Dudich Endre–Póta Teréz–Zsámboki László: Francia–magyar kölcsönkapcsolatok a földtani tudományokban 1832 előtt

megismeréséhez. („Voyage minéralogique et géologique en Hongrie pendant l'année 1818, I—

IV, Párizs 1822). Értékes leírásokat tartalmaz a Magyar Középhegységről (a Tokaji hegyektől a Balatonfelvidékig), a Nagyalföldről, sőt a Pécs környéki hegységekről is. BEUDANT írt le elsőként, már némileg részletekbe menően, több magyar barnaszénelőfordulást. Műve Magyarország 16 színben készített, egymilliós méretarányú térképét is tartalmazza. BEUDANT valószínűleg nem ismerte STASZIC St. lengyel pap és természettudósnak „A Kárpátok keletkezéséről" írt művét, amely 1815-ben jelent meg Varsóban, de csak lengyelül. Nem vett tudomást Staszic 1806-ban közzétett földtani térképéről sem (pedig ennek francia jelmagyarázata is volt). Ezzel szemben ismerte Staszic-nak egy cikkét, amely a Journal de Physiqueben jelent meg Párizsban („Sur les frontières de la Galicie"). BEUDANT monumentális munkáját rövidesen lefordították németre és 1825-ben már ki is adták Bécsben. A. BOUÉ rendezte sajtó alá a Mém. Soc. Géol. France számára Lili de Lilienbach útinaplóját: „Journal d'un voyage géologique fait à travers toute la chaîne des Carpathes, en Bukowine, en Transylwanie et dans le Marmarosch, par Lill de Lilienbach en 1823, 25 et 27", mely 1833—34-ben jelent meg. Ezzel át is léptük az időhatárt, az 1832. évet, CUVIER halálának évét. Reméljük, sikerült bemutatnunk, hogy ebben a korai időszakban a francia—magyar kölcsönkapcsolatok korántsem voltak elhanyagolhatók. Igyekeztünk rámutatni arra, hogy ezek valóban „kölcsönkapcsolatok" voltak, lényegükben kétoldaliak, azonban az időben súlyponteltolódás következett be a francia tudomány javára. Ez a tény könnyen megérthető, ha tekintetbe vesszük a két ország politikai fejlődésének alapvetően eltérő jellegét a tárgyalt időszakban. Amikor „magyar" tudományról beszélünk, lényegében különböző nemzetiségű tudósok jórészt német nyelven írt műveit értjük ezen, akik az akkori magyar állam területén éltek és dolgoztak. Az 1825—49-es megújulás során, és később is, a francia tudománynak nagy volt a becsülete Magyarországon, és fel is használták. Csak a XIX. sz. utolsó negyedében vált uralkodóvá a német nyelvű tudomány a magyarországi földtudományok fejlődésében. Ez az állapot azután 1945-ig tartott. Ez azonban már más történet. REFERENCES Arlet, G.: Essai sur l'histoire des Écoles des Mines. Les écoles nationales supérieures des mines. Paris 1961. Bergbaukunde. I—

II. Band. Leipzig (1789—1790. I. Born —F. W. Trebra). Beudant, Francois: Voyage minéralogique et géologique en Hongrie pendant l'année 1818. I—IV. T. Paris 1822. Birkás Géza: Francia utazók Magyarországon. Szeged 1948. Born Ignác: Über das Anquicken der gold- und silberhaltigen Erze, Rohsteine, Schwarzkupfer und Hüttenspeise. Wien 1786. Baue, Ami: Coup d'oeil d'ensemble sur les Carpathes, le Marmarosch, la Transylvanie et certaines parties de la Hongrie. Rédigé en grande partie, d'après les journaux de voyages de feu M. Lill de Lilienbach (en 1823, 1825 et 1827). Mémoires de la Société Géologique de France. 1. Série, Tome premier, Paris 1834. Delius, Christoph Traugott: Traité sur la science de l'exploitation des mines. I

—II. T. Paris 1778. Pierres. Faller Gusztáv: Geschichte der königlichen Berg- und Forstakademie in Schemnitz. Selmec, 1868. Joerges.