Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: A „Kémlő” című lap ipari és műszaki vonatkozásai (1836–1837)

Érdemesnek látszik megemlíteni, hogy már 1836-ban olajforrásról is olvashatunk az „Olajforrás Amerikában" című cikkben: „Burkesvillenél Kentuckyban, artézi kutat fúrtak ... egy forrás tiszta olajat leltek, mely azólta szakadatlanul 12 lábnyira vet ki egy sugarat a' föld színe fölé... Mindjárt a' forrás föltalálása után orvosi erő tulaj doni ttaték az olajnak ..." (1836. 20. sz., 155. p.) Nyomdagépekről is tudósítanak: „Dinglernek ... Stanhope sajtói közül vannak már Dániában, Svéd, Magyar sőt Törökországban is példányok." Ballá a cikkhez fűzött jegyzetében megjegyzi, hogy ebből az akkor igen modernnek számító berendezésből „Van kettő Beiméi' Könyvnyomtató Intézetében, mely Budán készült". A dolog külön érdekessége az, hogy a „Kémlő" nyomtatása 1836-ban Beiméi József pesti nyomdájában történt, 1837-ben már Füskuti Landerer nyomta ki a lapot. (1836. 23. sz. 184. p.) Az ausztriai birodalom első gőzmalmának minősített soproni malomról többször is megemlékezik a lap. A közlés szerint „Tegnap itt az első, az egész austriai birodalomban legelső gőzmalom indult meg, a' legkielégítőbb következménnyel ... Bír nyolcz lóerővel 's két kerékkel, van még két pótlékkerék is, szükség' esetére. Csak próbatétel fejébe építtetett, 's hasznát ha látják, majd nagyszerű munkához akarnak fogni." (1836. 29. sz. 226. p.) Egyébként a malmot egy Rupprecht nevű soproni cukorfinomító és fürdőtulajdonos bérelte ki. 1837-ben második évfolyamába lépett a „Kémlő", Ballá bízva a jövőben, így köszöntötte az új esztendőt: „Gazdaság', ipar és kereskedés' iskoláji fognak majdan alapíttatni... a' szorgalomnak, a' kereskedés' szerencséje pedig folytonos békét óhajtva kerüli a' viszálkodást, a' háborút az emberiségnek e' gyalázatját; naponkint újabb színbe jő eleibe a' világ; a' szorgalom 's boldogulás felejtetik vele s' fonák élveket, 's ezek helyébe tiszta szellem terül." (1837. 1. sz. 3—4. p.) Sajnos a lap tényleges anyagi helyzete nem adott okot a szerkesztő optimizmusára. A textilipar hazai állása is visszatérő témája volt a „Kémlő"-nek. Például igen figyelemreméltó adatokat közölnek a már akkor is híres gácsi posztógyárról, és annak berendezéséről, különös tekintettel a gőzenergia felhasználására: „A gácsi cs. k. szabadalmazott posztógyár, miután műszereinek hajtására a' több évig uralkodott nagy szárazság miatt vízben szükséget szenvedett, segíteni kívánván e' bajon, — gőzhez folyamodott Buchler Benedek ... gyár-igazgatójának ... terve szerint... A' gőzműszer 16 ló-erejű 's középnyomással (Mitteldruck) bír, ... Ha az ember a' gyár belsőjébe lép ... lát 50 vagy 60 különféle műszert körülforogni. A' művészetkedvelő elragadtatik az örömtől, látván, mint alakul a' művészetnek [a művészet itt ipart jelent] e' templomában a' gyártatlan gyapjú csudagyorsasággal posztóvá; mint valamely láthatatlan kéztől hozatnak a' hengerhéhely, fonó-, szövő-, mosó-, kalló-, nyírő- 's kartoló vagy gyarató műszerek egyetlen kerék által mozgásba, a' munkások' foglalatossága itt nem egyéb, mint az egyik műszer' készítményét a' másiknak adni által 's így 'a munkát fokonként tökélyre juttatni..." Ügy gondoljuk, hogy e hosszú idézet a futószalag talán első magyarországi alkalmazásának a leírása. Tehát a méltán nagyhírű gácsi posztógyár már 1836-ban igen korszerű elvek alkalmazásával gyártotta termékeit. A szerző cikke végén így sóhajtott fel „Valljon nem lehetne e' Magyarországban, hol olly nagy segédforrások kínálkoznak 's a' termesztett gyapjú-mennyiség olly tetemes, capitalistáinknak több illy gyár-intézetet állítani, mi által azután nemcsak a' gyapjú nyerne magasb értéket, hanem a' dolgozó emberosztály is bő keresethez jutna, 's tömérdek pénz, melly most külföldre foly, hazánkban maradna meg?" E figyelemreméltó cikk szerzője a neves