Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Gajdos Gusztáv: A magyar mérleggyártó ipar megszületése, kialakulása a XIX–XX. században (1850–1945)

A XIX. századi gyors iparosodás, a tudományok fejlődése igényelte a mér­legelés pontosságának, biztonságának és gyorsaságának további javítását, s így e század első felében megkezdődött a finommérlegek intenzív fejlődése. Ezen időszakban kezdték alkalmazni a lovassúlyok felrakásának Landsbergtől szár­mazó elvét, valamint 1836-ban történik először említés a Gauss-féle (1777—1855) fénymutatós (megvilágított skála, lengőtükör, távcső) megoldásról (1, 3). A finommmérlegeken túli, az egyéb mérlegek XVII—XIX. századi fejlődés­történetével kapcsolatban, vázlatosan a következők említhetők meg. A XVII. században használtak például olyan nagy teherbírású, kereskedelmi, egyenlő­karú mérlegeket is, mint az 1693-ból, Hoornból (Észak-Hollandia) származó mér­leg vagy az 1700 körüli évekből való, fából készült, tolósúlyos, csörlős „balingeni szénamérleg" (Észak-Németország). AZois Quintenz 1821-ben Párizsban szaba­dalmaztatta az első hordozható tizedes hídmérleget (1, 3). 2. A magyar mérleggyártó ipar megszületése, kialakulása 1900-ig, és a mérlegek egyetemes fejlődése 2.1. Az 1800—1850 közötti években, a hazai ipari forradalmat megelőző fél évszázadban a magyar mérlegkészítés eléggé primitív módon folyt, s csak a kézműves iparra korlátozódott. Az országban használt mértékek nagy része még a bécsi rendszer szerinti volt, s a többféle mértékegység a gyakorlatban nagy zavart okozott. Európa számos országában eltérő, s néhol városonként is változó mértékegységeket használtak (4). Az egységes, új mértékek és hiteles mérlegek iránti általános igény hazánkban is csak a XIX. század második felében jelent­kezett, mely szinte együtt merült fel az új mértékrendszer iránti igénnyel (5). Schember Conrad felismerte az Oszták—Magyar Monarchia területén is fokozódó keresletet a mérlegek iránt, s 1852-ben Bécsben, a Jagerzeilé-n, melyet 1888-ban Praterstrassé-nak neveztek, egy kis kézműves, mérlegkészítő műhelyt létesített. Kezdetben csak egyszerű mérlegeket készített, majd a kiváló szak­értelmű és szorgalmas iparos termékeinek konstrukcióját állandóan fejlesztette módosítások és újítások révén, s így mérlegeivel mind több ágazat igényét tudta kielégíteni. 1862-ben, tíz év múlva, műhelyét áthelyezte a bécsi Kleine Stadtgut­gasse-ra, jelentősen megnagyobbítva azt. Ujabb tíz év múlva, 1872-ben üzemét a bécsi III. Untere Weissgürberstrasse 8—10. alá költöztette át. Ebben az üzem­ben már gőzerővel és segédgépekkel dolgoztak (28). Schember Conrad az elméletileg és gyakorlatilag is képzett három fiát, Károlyt, Lajost és Albertet társául fogadta, s így jött létre 1874-ben a Schember C. és Fiai Mérleggyár. Schember Conrad felismerte a mérlegek iránt fokozódó magyarországi ke­resletet is, s így 1878-ban Budapesten, a RottenbiZZer utca 12. sz. alatt létrehozott egy újabb mérlegkészítő üzemet. Ezen újabb mérlegkészítő üzem alapításának jelentőségét az adta, hogy az a magyar ipari forradalom kibontakozásának idő­szakában jött létre. Innen került ki aztán számtalan tizedes-, tolósúlyos-, felső­serpenyős-, egyenlőkarú mérleg, fokozatosan kielégítve az országos igény jó részét. Űj találmányokkal tökéletesítette gyártmányait, s így rövidesen hazánk első mérleggyárává fejlődött ez az üzem. Schember Conrad tevékenysége is hoz­zájárult ahhoz, hogy az addig kezdetleges magyarországi mérleggyártó ipar rövid idő alatt gyáriparrá fejlődött (28).

Next

/
Oldalképek
Tartalom