Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)
TANULMÁNYOK - Gajdos Gusztáv: A magyar mérleggyártó ipar megszületése, kialakulása a XIX–XX. században (1850–1945)
A XIX. századi gyors iparosodás, a tudományok fejlődése igényelte a mérlegelés pontosságának, biztonságának és gyorsaságának további javítását, s így e század első felében megkezdődött a finommérlegek intenzív fejlődése. Ezen időszakban kezdték alkalmazni a lovassúlyok felrakásának Landsbergtől származó elvét, valamint 1836-ban történik először említés a Gauss-féle (1777—1855) fénymutatós (megvilágított skála, lengőtükör, távcső) megoldásról (1, 3). A finommmérlegeken túli, az egyéb mérlegek XVII—XIX. századi fejlődéstörténetével kapcsolatban, vázlatosan a következők említhetők meg. A XVII. században használtak például olyan nagy teherbírású, kereskedelmi, egyenlőkarú mérlegeket is, mint az 1693-ból, Hoornból (Észak-Hollandia) származó mérleg vagy az 1700 körüli évekből való, fából készült, tolósúlyos, csörlős „balingeni szénamérleg" (Észak-Németország). AZois Quintenz 1821-ben Párizsban szabadalmaztatta az első hordozható tizedes hídmérleget (1, 3). 2. A magyar mérleggyártó ipar megszületése, kialakulása 1900-ig, és a mérlegek egyetemes fejlődése 2.1. Az 1800—1850 közötti években, a hazai ipari forradalmat megelőző fél évszázadban a magyar mérlegkészítés eléggé primitív módon folyt, s csak a kézműves iparra korlátozódott. Az országban használt mértékek nagy része még a bécsi rendszer szerinti volt, s a többféle mértékegység a gyakorlatban nagy zavart okozott. Európa számos országában eltérő, s néhol városonként is változó mértékegységeket használtak (4). Az egységes, új mértékek és hiteles mérlegek iránti általános igény hazánkban is csak a XIX. század második felében jelentkezett, mely szinte együtt merült fel az új mértékrendszer iránti igénnyel (5). Schember Conrad felismerte az Oszták—Magyar Monarchia területén is fokozódó keresletet a mérlegek iránt, s 1852-ben Bécsben, a Jagerzeilé-n, melyet 1888-ban Praterstrassé-nak neveztek, egy kis kézműves, mérlegkészítő műhelyt létesített. Kezdetben csak egyszerű mérlegeket készített, majd a kiváló szakértelmű és szorgalmas iparos termékeinek konstrukcióját állandóan fejlesztette módosítások és újítások révén, s így mérlegeivel mind több ágazat igényét tudta kielégíteni. 1862-ben, tíz év múlva, műhelyét áthelyezte a bécsi Kleine Stadtgutgasse-ra, jelentősen megnagyobbítva azt. Ujabb tíz év múlva, 1872-ben üzemét a bécsi III. Untere Weissgürberstrasse 8—10. alá költöztette át. Ebben az üzemben már gőzerővel és segédgépekkel dolgoztak (28). Schember Conrad az elméletileg és gyakorlatilag is képzett három fiát, Károlyt, Lajost és Albertet társául fogadta, s így jött létre 1874-ben a Schember C. és Fiai Mérleggyár. Schember Conrad felismerte a mérlegek iránt fokozódó magyarországi keresletet is, s így 1878-ban Budapesten, a RottenbiZZer utca 12. sz. alatt létrehozott egy újabb mérlegkészítő üzemet. Ezen újabb mérlegkészítő üzem alapításának jelentőségét az adta, hogy az a magyar ipari forradalom kibontakozásának időszakában jött létre. Innen került ki aztán számtalan tizedes-, tolósúlyos-, felsőserpenyős-, egyenlőkarú mérleg, fokozatosan kielégítve az országos igény jó részét. Űj találmányokkal tökéletesítette gyártmányait, s így rövidesen hazánk első mérleggyárává fejlődött ez az üzem. Schember Conrad tevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy az addig kezdetleges magyarországi mérleggyártó ipar rövid idő alatt gyáriparrá fejlődött (28).