Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Gajdos Gusztáv: A magyar mérleggyártó ipar megszületése, kialakulása a XIX–XX. században (1850–1945)

A mérlegek iránti hazai igényeket fokozta például a mezőgazdasági termelés fellendülése, a főváros gabonakereskedelmi központtá válása, a bányászat, a közlekedés, a gépipar hazai fejlődése. 1885-ben már a budapesti üzem, a Schember C. és Fiai első magyar Híd­mérleg és Gépgyár hazai üzeme (1. fotó) egy gőzgéppel, továbbá gyalugéppel, körfűrésszel, esztergával, fúrógéppel és egyéb gépekkel dolgozott. A két telep­helyes cég termékeit a hazai piacon túl Szerbiában, Romániában, Bulgáriában értékesítette. Ekkoriban a gyár századhídmérlegeket, marhamérlegeket, tizedes mérlegeket, egyensúly-, gabona-, mészáros-, gyógyszerész- és egyéb mérlegeket gyártott (4, 6). 1888-ban a Schember C. és Fiai cég egyik mérleggyára Bécsben, Atzgers­dorj :-ban, fő lerakata és irodája úgyszintén Bécsben, az I. Karthnerring 1. alatt volt, míg a másik, a magyarországi gyára és irodája Budapesten, a VII. Rottenbiller utca 12—14. alatt, lerakata pedig a VI. Andrássy út 1. alatt volt (28). A Schember cég 1887-ben megkapta a császári és királyi udvari szállító címet, 1891-ben pedig a szerb királyi udvari szállító címmel ruházták fel. A Schember C. és Fiai Mérleggyárat kettős, súlyos veszteség érte, mivel 1887-ben Schember Lajos, a cég kitűnő beltagja, majd 1891-ben a vállalat alapí­tója, Schember Conrad halt meg. A Schember gyár saját, hazánkban érvényben lévő szabadalmai 1891-ben a következők voltak (a szabadalom keltének éve a megnevezés után zárójelben): állandó- vagy vagon hídmérleg vágánymegszakítás nélkül (1881); központi lánc­cal való elzárás (kinyitás) lokomotív mérlegek és más, csoportosan elrendezett hídmérlegek számára (1889); menetzár kocsik számára való hídmázsálóknál (1890); készülék hídmérlegek be- és kikapcsolására, s egyéb terhek emelésére (1890) (7), 1892-ben, a cég tulajdonosai, Schember Károly és Albert létrehozták Buda­pesten, a IV. Hungária út 83. sz. alatt (2. fotó) hazánk egyik legnagyobb mérleg­gyárát, mivel a Rottenbiller utcában a régebbi üzem már szűknek bizonyult. Az új telephelyen mintegy 40—50 munkással dolgoztak, ahol a mérlegipar összes termékét, zömében saját szabadalmak alapján, kifogástalan minőségben gyár­tották. Ebben az időben speciális mérlegek is kerültek ki a gyárból (6, 8). A Schember C. és Fiai cs. és kir. udvari Hídmérleg és Gépgyár 1892. évi gyártmánykatalógusa (8) többek között például a következő mérlegtípusokat is ismertette: gyógyszerész mérlegek, ékszerész mérlegek, személy-mérlegek (3. fotó: tolósúlyos utcai személymérleg 150 kg mérési határral; 4. fotó: tolósúlyos karosszék személymérleg 150 kg mérési határral), gabonamérlegek, különféle tizedes-, bőrönd- és raktári mérlegek, juh válogató mérleg (5. fotó: tolósúlyos, 250 kg mérési határral), szállítható és helyhezkötött hídmérlegek állatok, fuvar­kocsik mérésére, szállítható és helyhezkötött vagon hídmérlegek (6. fotó: Schember-féle szállítható, vágánymegszakítás nélküli hídmérleg, mely egy-egy kerékpár súlyát mérte max. 10 ezer kg horderőig; 7. fotó: Schember-rendszerű, falazatra fektetett, vágánymegszakítás nélküli hídmérleg vasúti jelzőkkel, max. 30 ezer kg mérési határral), a Schember-féle 6, 8 és 10 részes mozdony híd­mérlegek 48, 72 és 100 ezer kg horderőig. A Schember gyár termékeinek minőségéről, a mérlegek üzembiztonságáról állami intézetek, városok és községek elöljáróságai, „elsőrangú"-nak minősített iparvállalatok (9) nyilatkozatai tanúskodnak a gyár 1892. évi katalógusa sze­rint (8):

Next

/
Oldalképek
Tartalom