Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Móra László: A technológiai iparmúzeum negyvenéves története (1883–1923)

A gyűjteményekben kezdettől fogva találkozunk technikatörténeti érdekességű tárgyakkal. Ilyen volt például a budapesti új városháza főlépcsőjének mintája, amelyet Oetl Antal vasöntöde az 1873. évi bécsi kiállításra készített 1/12 nagyságban. A gyár — Nikolaj Nikolajevics nagyherceg kívánságára — ugyanilyen mintát ajándékozott a moszkvai Politechnikai Múzeumnak is. Itteni elhelyezéséhez ki kellett venni a Beleznay-kerti gyűjteményterem ajtófélfáját, de megérte, mert az öntöttvas szerkezetű lépcsőház akkoriban technikai előrelépésnek számított és a Franciaországban divatos stílus meghonosítására az első kísérlet volt. A munka bonyolultságát jelezte, hogyaz oszlopok vasból készült levéldíszeit darabonként öntötték, majd valamennyit egyenként csavarokkal erősítették föl az oszlopok törzsére. Történeti becse volt az egyetemi könyvtár vasszerkezetének (készítője Márton Lajos pozsonyi mester), továbbá az Operaház fedélszerkezeti mintájának, Neuschloss Károly munkájának is. A tárgymutató könyvtári része 35 fémipari, 62 faipari könyv és rajzgyűjtemény, valamint 44 vegyes ipari és technológiai mű bibliográfiai adatait sorolta fel. Az intézetbe 31 folyóirat járt (21 német, 8 magyar és 1—1 francia, ill. angol nyelvű). A legnépesebb csoportot az ún. „képes gyár-katalógusok" alkották. Ebben 350 külföldi cég gyártmányait ismertető prospektusát tartották, számukat állandóan növelték, 1886-ban már 1142 cég katalógusát őrizték. Ez a szakcsoportok szerint rendezett katalógus-prospektus gyűjtemény egyedülálló volt a korabeli magyar könyvtárügyben. A tárgymutató adatainak összegzésével megállapítható, hogy a Technológia Iparmúzeum megnyitásakor 84 géppel, szerszámmal és 85 gyűjteménnyel rendelkezett (a tárgyak pontos számát nem tudjuk, mert gyűjtőnéven szerepeltek, pl. rézvasalások, zárak stb.). A könyvtári állomány 147 könyvből és nyomtatott rajzgyűjteményből, 31 folyóiratféleségből állott, összesen 345 kötetben. Ezenkívül 350 db gyári katalógusuk is volt. Az anyag sokrétűségének köszönhető, hogy viszonylag nagy számban keresték fel. Már az első évben 59 977 látogatója volt. (A fővárosban egy 1881. évi népszámlálás szerint 58 051 fő foglalkozott iparral.) Az érdeklődést fokozta, hogy a fontosabb gépeket szerda este és vasárnap délelőtt gyakorlatilag mutatták be. A téli időszakban pedig előadásokat rendeztek: az elsőt 1883. dec. 11-én Edvi Illés Aladár tanár tartotta a fémipar köréből, öt követték Gaul Károly tanár faipari előadásai, Kerpely Antalnak vasgyárakról, hámorokról, Thék Endrének a bútorkiállításokról, Jungfer Gyulának a vasművészet fejlődéséről szóló beszámolói, amelyek igen sikeresek voltak és az intézet jó hírét keltették. Az alapítást követő évben megtörtént a végleges szervezeti forma kialakítása. Az illetékesek meghallgatása után Trefort úgy döntött, hogy az Iparmúzeumot és az 1879-ben alapított Középipariskolát egy erre a célra emelendő épületbe helyezik és vezetésüket egy kézben egyesítik. 1884. júl. 1-én kiadott 18855./ 1884. sz. VKM rendelet értelmében „a m. kir. technológiai iparmúzeum a budapesti állami középipartanodával szerves kapcsolatba" lépett. Ezzel egyidejűleg az ideiglenesen megbízott vezető, Ráth Károly helyébe a Technológiai Iparmúzeum főigazgatójának Hegedűs Károly gépészmérnököt, a Középipariskola igazgatóját nevezték ki. Az Iparmúzeum igazgatója az eddigi múzeumi őr, Taborsky Ottó gépészmérnök; múzeumi őr pedig Straub Sándor végzett műegyetemi hallgató lett, aki eddig segédőrként dolgozott. A tisztviselőkhöz tartozott Beliczay Gyula írnok is. Rajtuk kívül egy gépgondozót, egy asztalost, egy portást és egy irodaszolgát alkalmaztak (nevüket nem közölték a források).