Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Ritter Endre: A szegkészítés és fejlődése gépi gyártássá

1822 és 1854 között Franciaországban legalább 40 szabadalmat adtak ki huzalszegek gépi gyártására. Az ilyen gépek a huzal bevezetésén és a kész szeg kidobásán kívül lényegében három műveletet végeznek el: a hosszra vágást, a hegyezést és a fejzömítést. (Egy japán forrás szerint 1786-ból való az a szabadalom, amelyben leírt elvek alapján a korszerű huzalszeggyártó gépek működnek.) A huzalszegeket, melyek elérhették a 240 mm hosszúságot és 8 mm átmérőt, eleinte kézzel is alakították, legalábbis egyes műveleteket. Így pl. a nagyobbakat hosszra vágóval vágták, majd ezután hegyezték és készítették rá a fejet. A kisebbek hegyezése hasonlóan történt, mint a tűk hegyezése. A még le nem vágott, 0,6—0,8 m hosszú szeggyárakból többet összefogva és kézben pörgetve, köszörűkövön köszörülték a hegyeket. Gyorsabb eljárás volt a hegyek kiképzése sajtológépen. A hegy négyoldalú gúla alakú volt. Kettős szeghosszúságú huzalokat helyeztek a gépbe, a hegyeket középen sajtolták ki és így a két szög egymástól szét is vált. Ezután következett a fej elkészítése, melyet vagy kézzel, satuba fogott szegszárakra kalapáccsal ütéseket mérve készítettek el, amihez esetleg fejezőszerszámokat is igénybe vettek. Teljesen készre készítő huzalszeg-gyártó gépet készített Providenceben Charles Dake Rogers. Lényegében vízszintes excenterprés, melyben a huzal levágására, a hegy kialakítására és a fejzömítéshez üllőszerű fogószerkezet is be van építve. Az egyengetőszerkezeten át húzott huzalra a vízszintesen mozgó bélyeg elkészíti a fejet, előrehúzza és ekkor a hegy kialakításával egyidejűleg a görbetárcsáról működtetett szerszám levágja. A szegkészítés fejlettebb gépei vagy ütve, megfeszített rugó hatására működtek. Mivel az ütve megmunkálás nagy zajjal jár és a szerszámokat is erősen rongálja, készítettek — mint Rogers — sajtolva működő gépeket is. E gépek teljesítménye is nagyobb, szerszámaik is tovább tartanak. Míg az előbbi típusú gépekkel a szegek méreteitől függően percenként 50—260 db szeget gyártottak, az utóbbiaknál ez az adat 110—520 db-ot tesz ki. Még nagyobb teljesítmények is elérhetők voltak az egyszerre több (2-től 10-ig) szeget készítő gépekkel. Ilyen gépek a múlt században pl. Németországban a Malmedie und Co. Düsseldorfban; Ausztriában a Quirin által Grácban készített gépek voltak. Ez utóbbiak kis, 2— 30 mm hosszú szögekből egyszerre kettőt készítettek, percenként kb. 500 db-ot. A híres német gépszerkesztő, Werder is késztíett szeggyártó gépet, melyet a nürnbergi Klett-féle gyárban használtak és amely egyes nézetek szerint a legjobb volt. Az így gyártott kész szegek még durva felületűek és sorjásak. Ezért kóválygó dobokban kb. 1000—5000 font (500—2500 kg) tömegben fürészpor között 45—60 percig tisztítják a jelenkorban. A jelenleg használatos huzalszeg-gyártó gépek teljesítménye az előbb ismertetettekhez képest alig változott. Jelen teljesítményadatok pl. 04X12O^as szegből 315 db/perc; 02X2O-asból 500 db/perc. A fejlődés a gépek felépítésében van. Így a működő részek zárt, szekrényalakú házban vannak, a működtető tengelyeket egyes típusoknál egymással párhuzamosan helyezik el, hogy homlokfogaskerekekkel legyenek meghajthatok, melyek kevésbé zajosak, mint a kúpos fogaskerekek és általában törekednek a zajszegény üzemű gépekre. Az egyik ilyen gép a fenti teljesítmények mellett pl. 79,3, ill. 81,6 dB zajszintű az „A" skálán mérve. Jellemző azonban a szeggyárak méreteiben bekövetkezett változás a fejlődés folyamán. Az 1880-as években Németországban a legnagyobb patkószeggyár