Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Ritter Endre: A szegkészítés és fejlődése gépi gyártássá

a Deutsche Gesellschaft für Hufbeschlag volt, Eberswaldeben. Napi 25—30 ezer kg vagy évi 9000 tonna szeget gyártottak. 450 szeggyártó gépet üzemeltettek, 850 munkást alkalmaztak. Energiaszükségletüket 10 gőzgép, összesen 1500 LE (1110 kW) teljesítménnyel szolgáltatta, melyekhez a gőzt összesen 850 m

2 fűtőfelületű kazánok adták. A gyártó gépek építésére és karbantartására külön osztály volt, melyben 38 szerszámgép működött. A gyár 105 000 m

2-es területen, 18 500 m

2 beépített felülettel épült. Gyártási profiljuk 25 fajta, összesen 235 féle méretű patkószeg volt. Jelenleg a japánok egy napi 3 tonna huzalt feldolgozó huzalszeggyárat a következő adatokkal ajánlanak: szükséges alapterület 70X20 = 1400 m

2

, melyből az épület beépített területe 55X13 = 715 m

2

. 14 db különböző szegkészítő gép 50 kW hajtóenergiát igényel és az egész üzemet 4 munkás (közülük 2 betanított és 2 szakmunkás) üzemelteti, akik a szükséges tudnivalókat 2 hónapi betanulás után tudják elsajátítani. — Ezeket az adatokat kb. 10-zel megszorozva, lehet a régi és az új gyártás adatait összehasonlítani — igaz, hogy a patkószeggyártás munkaigényesebb a huzalszeggyártásnál. Jelenleg huzalszegekből évi több, mint 500 000 tonnát gyártanak. A huzalgyártás a múlt század 30-as éveiben fejlődött, éppen a huzalszeggyártás terjedése következtében. (Drótkötelek, a távíró, a drótkerítés huzaligényei csak ezután alakultak ki.) A huzalok készítésének története fejlődésében némiképpen hasonlít a szegek fejlődéstörténetéhez. Az első leírást huzalkészítésről Homeros Odisszeiá-ja 11. ábra. Kézi dróthúzás hintáról a 15. században