Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Ritter Endre: A szegkészítés és fejlődése gépi gyártássá

10. ábra. Szegvágó gép a 19. századból szükségletét, szerszámokat állítanak elő, csapokat, hornyokat, szegecseket készítenek, mintaszerűek..." (A jelenkorban a vágott szegek jelentősége a huzalszegek gyártásának rohamos felfutása következtében visszaesett.) Léteztek sajtolt szegek is, melyek a hengerelt és vágott szegek között átmenetnek tekinthetők. Meleg eljárással készültek. Ilyen módon működő gépet készített Fuller. A hengerelt szálakból a tisztán prizmatikus szárakat hidegen levágják, melegítik és egy készülékbe fogják, mely csak a hegyezésre való részt hagyja szabadon. Ezen a hegyet három, fokozatosan erősödő kalapácsütés alakítja ki. A még izzó szegszárat ezután átveszi egy másik készülék, mely a fejoldali részt hagyja szabadon. Erre nyom rá a fejet kialakító bélyeg. Kézenfekvő, hogy az ilyen módon készült szegek minősége felülmúlja a vágott szegek minőségét. A gépek teljesítménye óránként 160 db l/2"-os (12,7 mm) szeg volt, vagy a nagyobb fajtákból napi 40 mázsáig (2 tonna) terjedő tömegű szeg volt. 1804. dec. 19-éről való a 2800. sz. angol szabadalom, melyet Sámuel Guppy kapott meg, hideg eljárással készülő szegekre, ö a hengerműben előhengerelt vasrudakat továbbhengerelte a megfelelő keresztmetszetre, azután szegekké szétvágta. Egy másik gépen készítette el a fejeket. A jelenleg legjobban elterjedt huzalszegeket eleinte „párisi szegek"-nek (pointes de Paris) nevezték, mert először az 1820-as években Franciaországban készítették azokat. De az első szabadalom az angol James White-é, igaz, hogy a szabadalom leírása az 1811. március 4-i francia szabadalomban található. A gép levágja, meghegyezi a huzalt és fejet zömít rá. A szeg egy lényeges módosulásáról a Dinglers Polytechnical Journal 1823. 11. kötete 22. o.-on tájékoztat: 1818 óta a szegeket a fej alatt érdesítik, hogy jobban tartsanak a fában.