Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Ritter Endre: A szegkészítés és fejlődése gépi gyártássá

RITTER ENDRE* A SZEGKÉSZlTÉS ÉS FEJLŐDÉSE GÉPI GYÁRTÁSSA A szeg egyike a legrégebbi idők óta használt tárgyaknak. Szegleletek van­nak a bronzkorból és a vaskorból. (Feldhaus szerint a régészek gyakran össze­cserélték a szegeket és a szegecseket. Ez annyit jelent, hogy lehetséges, a leletek egyike másika nem szeg, hanem szegecs volt, melyet szeg néven vettek jegy­zékbe.) A vasat, egészen az ipari forradalom koráig, szerkezeti célokra csak kevéssé alkalmazták, kivéve a vasszegeket, melyeket a fából készült tárgyak összeköté­sére használtak. Bár meg kell jegyezni, hogy a fából készült tárgyak többségét is leginkább facsapokkal, vagy faszögekkel erősítették egymáshoz, pl. a hajók fa alkatrészeit, a házi faácsolatokat, vagy a bútorokat. A szeg készítésére jellemző, hogy igen hosszú ideig készítésének módja alig változott. A rómaiak egyik táborhelyén, a 100—200 körül létezett Saalburgban találtak egy tárgyat (1. ábra), melynek furataiban lapították szét a szegek fejeit. Ez a szerszám, több mint 1000 évig volt a szegkészítés egyik legfontosabbja. Szerepel Theophilius leírásában, akitől az egyik legrégebben ismert szegkészítési leírás való (3. könyve 15. fejezetben), aki leírja: léteznek vékony, szűken fúrt vasak, amelyekben a szegeket fejjel látják el, nagyok, közepesek és kicsi­nyek ..." Ez a leírás 1100-ból származik. A szerszámot a németek „Nageleisen"­1. ábra. A Saalburgi vas szegüllő lelet * 1088 Budapest, Gutenberg tér 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom