Technikatörténeti szemle 13. (1982)
TANULMÁNYOK - ifj. Bartha Lajos: A magyarországi csillagászok szerepe az asztrofizika megalapozásában (1871–1921)
Ellentmondásnak látszik, mégis tény, hogy a magyarországi asztrofizika fellendülésében közrejátszott a hivatalos intézményekhez tartozó obszervatóriumok hiánya is. Az újonnan létesített magáncsillagvizsgálók birtokosait nem befolyásolta sem a már korábban kialakult munkaterv, sem a felsőbb szervek konzervatív szemlélete. (A hazai csillagászat egészének fejlődésére természetesen káros volt az egyetemi vagy akadémiai obszervatóriumok hiánya!) a) Obszervatóriumok és műszerek A kezdeményezés érdeme hazánkban a széles látókörű, jeles tehetségű Konkoly Thege Miklóst illeti (1842—1916), akit joggal nevezünk „a magyarországi csillagászat újjáteremtőjé"-nek. Számottevő vagyonának jelentős részét arra áldozta, hogy a Komárom közelében fekvő ógyallai (ma: Hurbanovó, Csehszlovákia) birtokán korszerű asztrofizikai obszervatóriumot létesítsen (7). Az 1871-ben létesített és évről évre bővített csillagvizsgálót 1899-ben a magyar államkincstárnak ajándékozta, amely ettől kezdve, 1919-ig „Konkoly-alapítványú Ógyallai Asztrofizikai Obszervatórium"-ként működött, kutatási lehetőséget adva a fiatal csillagászok nemzedékének (8, 9, 10). Az intézet jogutóda az MTA budapesti Konkoly alapítványú Csillagvizsgálója. (Konkoly, 1874, 1876, 1913; Terkán, 1913.) Konkoly kezdeményezésének jelentőségét növeli, hogy példája más, vagyonos csillagászat-kedvelőknek is ösztönzést adott az obszervatórium alapításra. Biztatására és támogatásával létesítette magán-csillagvizsgálóját Herényben (Szombathely mellett), 1881-ben Gothard Jenő (1857—1909), akinek nevét az asztofotográfia terén elért eredményei tették világszerte ismertté (11, 12, 13). Mind Konkoly, mind Gothard tehetséges műszertervező és -építő volt. Konkoly Európa-szerte gyűjtött tapasztalatai nyomán a távcső-tervezés elismert szaktekintélyévé vált. Nevezetes könyve, a „Praktische Anleitung zur Anstellung astronomischer Beobachtungen ... nebst einer modemen Instrumentenkunde" 1883-ban jelent meg, és a világ műszertervezőinek évtizedeken át fontos kézikönyve volt (14) (Konkoly, 1883). Másik, nagy érdeklődést keltő műve, az asztrofotográfiát igen részletesen tárgyaló „Praktische Anleitung zur Himmelsphotographie ..." (1887) az első, ilyen tárgyú részletes kézikönyv volt (15) (Konkoly, 1887). Gothard Jenő műszertechnikai munkásságát főként a „Zeitschrift für Instrumentenkunde" cikkei örökítik meg; emellett számos, kisebb-nagyobb eszköze került külföldi intézetekbe. (Bécsi Egyetemi Csillagvizsgáló, Bécsi Műegyetem, Budapesti Műegyetem, Bruxellesi Csillagvizsgáló, Ógyallai Obszervatórium, Potsdami Asztrofizikai Obszervatórium, Heidelbergi Csillagvizsgáló stb.) Gothard tevékenységét azonban 1886-tól főként a csillagászati fényképezés terén elért eredményei tették nevezetessé. Érdemeit a francia Paul és Prospére Henri-évei, a német Max Wolf-éval és az amerikai Edward E. Bamard-éval említhetjük együtt. Elsősorban a halvány, elmosódott égi objektumok: az üstökösök, csillagközi gázködök és a távoli extragalaxisok fényképezésével keltett feltűnést (Gothard, 1885, 1887, 1890, 1894). Munkájáról még életében a német Hermann Vogel emlékezett meg magasztaló sorokkal, halála után pedig az osztrák Josef Maria Eder joggal állapíthatta meg, hogy „örök polgárjogot szerzett a fényképezésnek a csillagászatban" (16, 17). Gothard első, látványos eredménye az M 57 (NGC 6720) jelű gyűrű alakú gázköd központi csillagának fotografikus felfedezése volt, 1886. szeptember 1-én (Gothard, 1886). Ezzel egyrészt igazolta a reflektorok előnyét a lencsés távcsö-