Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - ifj. Bartha Lajos: A magyarországi csillagászok szerepe az asztrofizika megalapozásában (1871–1921)

vekkel szemben, az asztrofotográfiában, másrészt első közt mutatta ki, Kövesligethy Radóval együtt, hogy egyes csillagok sugárzásának jelentős része az ibolyántúli tartományba esik (Kövesligethy, 1888; Gothard, 1890). Ugyanebben az évben, elsőként a világon, sikerült fotografikusan megörökítenie egy csupán teleszkópikusan észlelhető üstököst (Gothard, 1887). Gothard Jenő rendszeres égbolt-átkutató fényképezésével közel egy évtizeddel megelőzte az USA nagy obszervatóriumait, asztrográfiai eredményei pedig ösztönzően hatottak a külföldi csillagászokra. Alapítását tekintve a herényi obszervatóriumot megelőzte Haynald Lajos (1816—1891) kalocsai érsek csillagvizsgálója, 1878-ban (18, 19). Az aránylag szerény eszközökkel, de főként napfizikai feladatokra igen célszerűen felszerelt kalocsai Haynald Csillagvizsgálót a német születésű Braun Károly rendezte be (1831—1907), a rendszeres Nap-vizsgálatokat Hüninger Adolf (1849—?) indította meg, 1884-ben, a csillagda hírnevét azonban az éles szemű, rendkívüli szorgalmú Fényi Gyula (1845—1928) protuberancia-megfigyelései alapozták meg (Angehm, 1928). Kevésbé vált nevezetessé Podmaniczky Geiza (1839—1923) kis magáncsillagdája, amelyet 1884-ben létesített az Aszód melletti, kiskartali birtokán (7) (Kövesligethy, 1889). Az obszervatóriumnak inkább a fiatal tanárjelöltek csillagászati képzésében, valamint a századforduló körül a bolygóészlelésekben volt nagyobb szerepe. Az ógyallai, kalocsai és kiskartali csillagvizsgálók rendszeresen megjelenő, többnyire német nyelven kiadott publikációkban ismertették az ott folyó munkát. Konkoly a „Beobachtungen angestellt am Astrophysikalischen Observatorium Ó-Gyalla in Ungarn" húsz kötetében, Hüninger és Fényi pedig a „Publikationen des Haynald-Observatorium in Kalocsa" köteteiben terjedelmes észlelési anyagot tettek közzé, E megfigyelések nagy része beépült a kor csillagászati ismereteibe. b) Spektroszkópiai kutatások Az asztrofizikusok „úttörő nemzedéke" egyik fő feladatának tekintette a csillagok spektrális jellemzőinek megállapítását, és ennek alapján a színképi jelleg szerinti osztályozást, színkép-katalógusok összeállítását. Az első színképosztályozást P. Angelo Secchi dolgozta ki, és ennek fölhasználásával 1867-ben közzé tette 316 fényes csillag spektrális jegyzékét. Ezt a rendszert Hermann C. Vogel tökéletesítette, majd a bothkampi, utóbb a potsdami obszervatóriumban Gustav Mutterrel összeállította az égi egyenlítőtől 20°-ig az égbolt 4051 csillagának színképjegyzékét, 1893-ban (1). Az ógyallai csillagvizsgáló tevékenységét az 1875—1890 közti években ugyancsak az ott végzett spektroszkópikus észlelések tették elsősorban ismertté. Konkoly és munkatársa, Kövesligethy Radó (1862—1934) rendszeres kutató munkája egyik alapja volt a később kidolgozott színkép-osztályozásnak és -katalógusoknak. H. C. Vogel felkérésére Konkoly már 1875-ben elvégezte 160 fényes csillag színképtípus szerinti osztályozását; majd Kövesligethyvel 1885-ben közzé tette az égi egyenlítőtől délre, a —15°-os deklinációs övig terjedő zóna 1022 csillagának színkép katalógusát (Konkoly, 1877; Konkoly, BAO I.; Kövesligethy, BAO VIII/l). Ez a katalógus — a potsdamival együtt — a nagy fotografikus jegyzékek megjelenéséig (1890, 1918—24) világszerte általános használatában volt, de mint alapvető munkára, később is hivatkoztak rá (pl. H. Kobold: Bau des Fixsternhimmel c. könyvében).