Technikatörténeti szemle 13. (1982)

KÖNYVISMERTETÉS - ifj. Bartha Lajos: Ürögdi György: Hogyan utaztak a régi rómaiak

zsinagóga díszesen kovácsolt kerítését. Benkóczy Pál más munkája is ismert, 1903-ban nyerte el az állami gyermekmenhely lakatosmunkáit. A Dugonics tér 4. sz. ház szecessziós ízlésű kapujának készítőjéről a kiadványban a következőket olvashatjuk: „A szegedi nagyoktól független gondolkodású mester munkája." Mesterét — a leírással ellentétben — ismerjük, az a kapun levő jelzés szerint: Kecskeméti Antal. (Legalábbis néhány éve még a kapura erősítve láttam a jelzést.) A datálások olykor megtévesztőek, nyilván a ház építési idejét jelzik, de egyes kovácsoltvas szerkezetek később is készülhettek. A Partizán u. 19. sz. ház fakapu-betétrácsát a szerző 1883-as évvel jelzi és mesterének Fekete Pált véli. Fekete Pál azonban 1873-ban született, tízesztendős korában aligha kovácsolta. Vérbő szecessziós munka, amely a századforduló körül készülhetett, és színvonalában Fekete Pál kalapácson ügyesedett keze ismerhető fel. A kötet harmadik, és legterjedelmesebb része a felmért kovácsoltvas emlékanyag rajzi bemutatása. Tipity János gondos, precíz rajzai nagy szakmai szeretetről és hozzáértésről tanúskodnak. Nem volt rá megbízása, amikor évekkel ezelőtt a szemet gyönyörködtető rácsok felmérését elkezdte, a maga örömére végezte; egy kicsit távolabbra is tekintett, a megőrzéshez szükséges gondos számbavétel is iránytíhatta a város műipara és polgárai ízlésvilágának megmaradt dokumentumai összegyűjtésének, rajzi megörökítésének munkájában. Hogy mennyire fontos volt e tevékenység, mi sem jobb bizonyíték — azóta már a Kazinczy u. 6. és a Maros u. 11. sz. házak eklektikus rácsai eltűntek. A város a gigantikus méretű átrajzolódással minden évben modernebb arcot ölt, a régi, roskatag házak helyét újak váltják fel, ezzel pedig régi vasműves emlékeink fogyatkoznak. Nem őrizhető meg minden, múzeumainkban is csak a legkiválóbbaknak jut hely. A kötet szerzői a jelen vizsgálatával és rögzítésével a város kovácsoltvasművességének megmaradt emlékeit és színvonalát mutatják be, megmentve ezzel a végső elfeledéstől. Pereházy Károly Ürögdi György: Hogyan utaztak a régi rómaiak Panoráma, Budapest, 1979. 215 old. Az első pillanatban meglehetősen szűk témának látszik az ókori népek közül csupán a rómaiak — és amint a könyvből kitűnik, főként a császár kori rómaiak — utazását, úti szokásait könyvbe foglalni. Ám a szerző meglehetősen sokrétűen, színesen és változatosan fejti ki ezt a tárgyat. Így a könyvecske a római utazások kultúrtörténetévé kerekedik. Éppen ezért általánosságban érdekes és lebilincselő olvasmány, annál is inkább, mivel a szerző nagyszámú szövegidézettel teszi hitelessé az elmondottakat. Így pl. olvashatunk az állami postáról, az úti öltözködésről, az éjjeli szállásokról (a római vendégfogadókról), az utazás viszontagságairól (főként a rablókról), a vámokról, az utazások céljairól és a nevezetes utazásokról is. A kis könyv elsősorban a művelődni vágyó nagyközönség számára készült. Ezért természetesen sok helyen nem eshet szó a szakmai részletekről. Az említett részletek azonban alighanem azok számára is érdekesek, tanulságosak, akik szakmai szinten foglalkoznak a közlekedéstörténettel. Az ókori utak, járművek,