Technikatörténeti szemle 13. (1982)

KÖNYVISMERTETÉS - Vajda Pál: Póczy Klára: Közművek a római kori Magyarországon

útikönyvek történetével foglalkozó kutató számára (hacsak nem „filosz" alapképzettségű) hasznos kiegészítésül szolgálhatnak ezek a fejezetek. Ugyanakkor azonban éppen a szűkebb szakmai részleteket, az utazáshoz szorosan kapcsolódó fejezeteket meglehetősen szigorú bírálattal kell illetnünk. Éppen az útialkalmatosságokról, azok szerkezetéről, az utakról, útépítő mérnökökről, a térképekről és úti leírásokról tudhatunk meg a legkevesebbet (azt is itt-ott tévesen). így pl. az „Utak, hidak, alagutak" c. fejezet (9—36. old.) nem csak kitűnő lehetőséget adott volna, de egyenesen megköveteli, hogy részletesebben szóljon a római mérnökség intézményéről, a mérnökök munkájáról és eszközeiről, társadalmi helyzetükről, továbbá az utak szerkezetéről. Minderről azonban alig olvashatunk ebben a könyvben. Ugyancsak nagyon hézagos a közlekedési eszközök leírása (a taligák, szekerek a 37—48. oldalon, a hajók a 49— 78. oldalon). Megtaláljuk pl. szinte minden kocsitípus római kori nevét, de szerkezetükről, felépítésükről, jellegzetességeikről szinte semmiféle képet sem kapunk. A legfelületesebb talán a római kor úti leírásairól, az itinerarium-okról, valamint a kor térképeiről szóló rész. Bár a szerző más fejezetekben bőven él a korabeli források idézetének lehetőségével, e helyen szinte alig idéz a ránk maradt itineráriumokból, ill. szkülaxok-ból (tengeri úti leírásokból). A híres Tabula Peutingeriana ismertetése egészen elnagyolt, holott ez az egyetlen, jellegzetes római térképmű. A nem kevésbé nevezetes Ptolemaiosz-féle „Geográfia" ismertetése pedig éppenséggel szinte minden sorában hibás. Ptolemaiosz térképeiről ezt írja: „Ptolemaiosz írásos művének egyes részeit megtalálták, és azok segítségével kísérelték meg még a múlt században elkészíteni a térképet". — Ezzel szemben az igazság az, hogy Ptolemaiosz „Geográfiájá"-nak egyetlen részlete sem maradt ránk, a könyvet csupán XIII. sz.-beli bizánci másolatból ismerjük. A hozzá csatolt térképeket viszont nem a múlt században „rekonstruálták", hanem már a legkorábbi (bizánci) másolatok mellékleteként szerepelnek. Hiányolhatjuk, hogy egy szó sem esik a Július Caesar által elrendelt „birodalmi földmérésről", amelyet Augustus hadvezére, Agrippa fejezett be (i. e. 63—12), hiszen ez volt az első európai felmérő munka! E hiányosságok és hibák sajnos erősen csökkentik a hasznos szándékkal kiadott kis könyvecske értékét. Egyúttal arra is felhívják a figyelmet, hogy a műszaktörténeti adatok még ma sem eléggé elterjedtek és közismertek, nemcsak a laikusok, hanem más szakterületek kutatóinak körében sem. ifj. Bartha Lajos Póczy Klára: Közművek a római kori Magyarországon. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1980. 154 old., kb. 150 ábra. Gazdag tartalmú és nagyon szép kivitelű könyvvel lepte meg a Műszaki Kiadó mindazokat, akik a késői ókor műszaki alkotásai és intézményei iránt érdeklődnek. Póczy Klára könyve ui. lényegesen többet ad az olvasónak, mint amennyit a címe jelez. Nem csak ismerteti az egykori Pannónia területén feltárt római kori közműveket, hanem általános képet ad az i. e. 1. és i. sz. 3. század közti római mérnöki tevékenységről, megemlíti annak legjelesebb alkotásait, de bemutatja a munkálatok adminisztratív szervezését és technikai kivitelezését is.