Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - †Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az egykori Kis Akadémia

Than Károly 1902-ben az akkor nagyon új ionelméletről tartott előadást. Őt ugyan rendes résztvevőnek számították, viszonylag régi professzori rangja ellenére is. Az előadások sora az első világháború alatt több évig szünetelt és a második világháború alatt végleg megszűnt az a társadalmi életforma, amely értelmiségiek zártkörű, politikamentes fehér asztalnál is folytatott önképzését tűzte ki céljául, mára anakronisztikussá vált. Nem is azért hoztuk fel a Kis Akadémiának emlékeit, mintha annak, a maga idejében feltétlenül értékes munkát végzett együttesnek életét ma is követendőnek tartanánk, de hogy ma is van tanulnivalónk ezekből az emlékekből, az kétségen felül áll. Tanulhatunk annyiban ebből, hogy mindent meg kell tenni az ellen, hogy az értelmiségiek elszakadjanak az egyetemes kultúrától, „szakbarbárok" legyenek, akik saját szakjuk magasfokú ismeretén kívül tudatosan elzárkóznak a másfajta ismeretek elől, s akik emberileg is magukba gubóznak. Közös vacsorák Ez utóbbi mozzanat fényénél érezhetjük az előadásokat követő közös vacsorák szerepét. Itt még közelebb kerülhettek a „résztvevők" s a szakmai vitákra is kötetlenebbül kerülhetett sor. Minden december első hétfőjén „seregszemle" volt, kötelező részvétellel, amikor egyik prominens tag serlegbeszédet tartott. Az új vezetők megválasztására (titkos szavazással), az „ősi szokások" esetleges kiegészítésére vagy módosítására a májusi utolsó vacsorán került sor. A vacsorán az asztalfőn az egyik vezető ült, mellette az aznapi előadó, aki előtt viszont borral telve a Kis Akadémia Eötvös- vagy Farkas Géza-serlege volt. Ezek a baráti vacsorák közel hozták a különböző szakok művelőit. Élénk szakmai vitákról szólnak a viszaemlékezések, de a legkülönbözőbb mókák, ugratások emlékeiről is mesélnek a nagy fajsúlyú, komoly cikkek szerzőiként ismert hírneves tudósok visszaemlékezései. Az előadásokra — olykor — vendégeket is lehetett hívni, a vacsorákra azonban egészen kivételesen lehetett családtagokat — főleg hölgyeket — meghívni. Sokszor fellépett ugyanis Réthy László múzeumi igazgató-őr híres, nehezen félreérthető verseivel, amelyeket Lövy Árpád álnév alatt írt (s amelynek első megjelentetésében is a Kis Akadémia nyújtott segítséget). Kirándulások, üzem- és intézménylátogatások Bizonyos előadások kapcsán megtekintettek egyes intézményeket, pl. az Országos Gyűjtőfogházat (1908), a gyermekvédelem központját, a Fehérkereszt Kórházat (1908), a Budapest Állami Gyermekmenhelyet (1911), a Székesfővárosi Fertőtlenítő Intézetet (1913). Időnként vidékre is kimentek, pl. megtekintették az acquincumi, esztergomi (1936), székesfehérvári (1939) ásatásokat. Az ásványvizek kezeléséről szólva Mohára (1906), az alpesi sport veszedelmeivel kapcsolatban Dobogókőre (1907), továbbá az újabbkori tűzijátékokról szólva Rákosszentmihályra (1911) rándultak ki. Később Jávorka Sándor több „botanizáló sétát" vezetett. Ellátogattak egyes üzemekbe is, pl. a Hangya Ipartelepekre (1940), az állami pénzverőbe (1940), a ferencvárosi dohánygyárba (1903) stb. Máskor meg mű-