Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

KÖNYVISMERTETÉS - Vastagh Gábor: R. F. Tylecote: A History of Metallurgy - ifj. Gazda István: Simonyi Károly: A fizika kultútörténete

R. F. TYLECOTE: A HISTORY OF METALLURGY, London 1976. Egy ilyen könyv a technikatörténetben valóban nagy hiányt tölt be, mert hosszú évek óta nem jelent meg a metallurgia egész történetét átfogó mű. Ha hozzátesszük, hogy a szerző egyike a ma élő legeredményesebb és a legváltozatosabb témákkal foglalkozó kohászattörténészeknek, megértjük, hogy az aránylag nem terjedelmes mű mégis tömör teljes áttekintést tud adni erről a hatalmas nagy területről. A könyv a neolitikus idők első fém-nyeréseivel kezdődik (a szerző volt az, aki az izraeli Negev-sivatagban feltárt, alighanem a legősibb, a Kr.e. negyedik évezred végéről származó rézkohókat vizsgálta, sőt az ott folytatott kohászati processzust sikeresen reprodukálta is). Behatóan tárgyalja a különböző bronzok kialakulását, előbb arzén-, majd csak lassanként az igazi ón-bronzokét. A bronzokkal kapcsolatban részletesen megismertet a régiek öntőtechnikájával. A vas kohósításának ismertetésénél megint szerencsésen érvényesül a szerzőnek kiterjedt (nemcsak Európára vonatkozó) ásatási tapasztalata, de ugyanúgy beható elméleti vizsgálatai és — nagyon sikeres — saját vasolvasztási kísérletei is. Mindenütt figyelembe veszi a nem-európai, primitív vasolvasztási technológiákat is, ami sokszor elősegítheti a mi kérdéseink megválaszolását is. A középkor utáni vas-metallurgiában persze bőven foglalkozik a vas (valamint a színesfémek) öntéssel és más módon történő feldolgozásával is. Az ipari forradalom vastechnológiáját, ezt a valóban bámulatra méltó fejlődést (ahol a szerzőnek szintén vannak saját kutatásai is) jó részletességgel, szinte élvezetes módon ismerteti, nemkülönben a színesfémek szintén az ebben az időszakban fellendülő kohászatát. És végül eljut a legújabb időkig, mintegy 1950-ig. A könyv igen bő irodalmi utalásokkal van ellátva. A kohászattörténettel foglalkozó szakembernek szinte nélkülözhetetlen, ha valami olyan kérdésről akar tájékozódni, ami a szűkebb kutatási területétől távol esik. A technikatörténettel általában foglalkozónak pedig igen jó bevezetést és betekintést ad erről, az általáros művekben csak eléggé elnagyoltan közölt területről. Talán hasznos lett volna, ha szerző a keleteurópai kutatók (Csehország, Lengyelország, Magyarország) egyes eredményeit jobban figyelembe vette volna. Vastagh Gábor SIMONYI KÁROLY: A FIZIKA KULTÚRTÖRTÉNETE, Budapest 1979. A hazai tudományos és ezen belül tudománytörténeti irodalom egy igen gazdag tartalmú és feltűnően szép kiállítású könyvvel gazdagodott, a Műegyetem nagyhírű professzorának, Simonyi Károlynak munkájával. A szerző éveken át előadássorozatot tartott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a fizika kultúrtörténetéről, így nemcsak műegyetemi, de tudományegyetemi hallgatói, valamint tanárkollegái is nagy érdeklődéssel várták a fizikusok gondolkodástörténetének hatalmas kézikönyvét, a művelődéstörténet egyik fejezetének nagy tárházát. A 15 000 példányban megjelent mű előszavából kitűnik, hogy szerzője azt tudománynépszerűsítő olvasmánynak, fizikatörténeti olvasókönyvnek és egyetemi szintű tankönyvnek is szánta, s úgy tűnik, hogy e kívánalmaknak eleget is tett. Simonyi Károly tudománytörténet-írásának nagy pozitívuma az, hogy a fizika egyes tényeinél mindig igyekezett visszanyúlni a megbízható forrásokhoz, az eredeti szövegrészekhez, s igyekezett azokat eredeti környezetükbe ágyazva értelmezni. A legtöbb népszerűsítő könyv írója nem ezt teszi, hanem általában meg-