Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

KÖNYVISMERTETÉS - Szitár László: A Közlekedési Múzeum negyedik évkönyve

tást nyert, hogy „történeti irodalmunk a témát (t.i. az ellenforradalom művelődéstörténetét — Sz. Gy. T. —) szintetikus módon e korszakra vonatkozóan eddig nem tárgyalta". Ugyanakkor azonban szép számmal rendelkezésre állt volna olyan irodalom, forrásanyag, amelynek felhasználásával e hiányt akár meg is lehetett volna szüntetni. (A 8. kötet előtt egy évvel megjelent Akadémia-történet például csaknem ötoldalas bibliográfiát közöl a „témával" kapcsolatban, természetesen a teljesség igénye nélkül. Érdekes a Magyary Zoltán szerkesztésében 1927-ben megjelent reprezentatív és hatalmas tényanyagot közlő tudománypolitikai kötet ismételt ignorálása.) Tömör, és a lehetőségekhez mérten a lényeges mozzanatokra figyelemmel levő igényes fejezetet írt azonban Laczkó Miklós a Horthy-korszak művelődéspolitikájának fő kérdéseiről. A Klebelsberg, Hóman, Kornis Gyula neveivel fémjelzett kultúrpolitika bemutatásakor azonban nem került sor a természettudományok és a magyar műszaki élet akárcsak a 7. kötetben megvalósított, jelzésszerű érintésére. Bár kétségtelenül korsajátosság, hogy a „keresztény és nemzeti", Trianon revízióját fő célul kitűző kurzus elsősorban ennek a célnak jobban szolgálatába állítható társadalomtudományokat részesítette tudománypolitikája előnyeiben, a magyar tudomány egy sor komoly teljesítményre mégis képes volt a természettudományok, a matematika, a műszaki, az agrár- és orvostudományok terén. Az 1141. oldalon nem jutott hely Korányi Sándor, Fejér Lipót, Manninger Rezső, Kürschák József, Cholnoky Jenő, Soó Rezső, Buzágh Aladár, Zechmeister László, Szebellédy László, Pfeifer Ignác, Rusznyák István, Zemplén Géza stb. — a sort még hosszan lehetne folytatni, akár a Magyarországot elhagyni kényszerülő, de hazájuk tudósaival a kapcsolatokat ápoló „óriások" — nevének legalábbis megemlítésére. Mint ahogy volt tudományos ágazat, amelyben Magyarország a világ élvonalához tartozott, így a gyógytechnika, a gyógyszervegyészet, a petrolkémia, a halbiológia, a fémkohászat, a világítástechnológia stb. A kötet 169 fotója között is csak elvétve akad művelődéstörténeti, netán technikatörténeti vonatkozású kép. A könyv a kultúrtörténeti, tudománytörténeti mozzanatok figyelmen kívül hagyása miatt nem tudott olyan árnyalt és gazdag képet adni az ábrázolt korszakról, mint a 7. kötet. Szerzőinek és szerkesztőinek nem felkészültsége, hanem kevésbé komplex látásmódja és történetszemlélete okozhatta, hogy teljesítményük elmarad a 7. kötet kollektívájáétól. Az eddig megjelent két kötet ilyetén szemléleti-módszerbeli különbségei nyomán felmerülhet a kérdés: egyetlen monstre munka tíz kötetével, vagy megannyi azonos című részmonográfiával lesz dolgunk. Szántó György Tibor A KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM NEGYEDIK ÉVKÖNYVE 1976—1978 évszám jelzéssel jelent meg a Közlekedési Múzeum több mint 650 oldalas új évkönyve, ezúttal már negyedik alkalommal, minden előzőnél gazdagabb tartalommal: A kötet a bevezető után három részre tagozódik. Az elsőben a korábbi évkönyvekben még nem ismertetett gyűjteményi ágak egy-egy részletét mutatják be. Ez mindjárt vasút témával indul. Koltai Mariann a magyar nagyvasúti gőzmozdonyokkal foglalkozik. Bevezetőben megemlékezik Európa múzeumaiban őrzött történelmi mozdonyokról, majd ismerteti azoknak a Magyar Államvasutak