Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

KÖNYVISMERTETÉS - Szitár László: A Közlekedési Múzeum negyedik évkönyve

által használt, ma már a múzeum tudajdonában levő, de egyelőre az ország különböző helyein tárolt mozdonyok sorát, amelyeket megőriznek a jövő számára a Szolnokon létesítendő nagyvasúti skanzenben. Történetük, gyártási körülményeik mellett közli valamennyi pontos műszaki adatát is. A vasúti téma folytatása Dienes Istvánné cikke, a tudományos és tájékoztatási szempontból egyaránt igen jelentős múzeumi adattár egy részének ismertetése ürügyén a vasúti járművek adattári gyűjteményét mutatja be. A nem kevesebb, mint félszázezer kartont tartalmazó adattár most ismertetett szektora a Magyarországon üzemeltetett keskeny- és normál nyomtávolságú gőz-, villamos és motoros mozdonyok, motorkocsik, személy- és teherkocsik adatait dolgozza fel. A következő tanulmány is Dienesné szerzeménye. Ez az archívum 17 főcsoportja közül egyiket, az okmánytárat tekinti át. Közlekedéstörténeti szempontból fontos személyi okmányok, intézmények, közlekedési vállalatok okmányai tartoznak ebbe a gyűjteménybe, amelyből nemcsak szövegkivonatokat, de reprókat is mutat be. A második rész a módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok fejezete. A múzeum csak akkor végezheti jól közművelődési feladatát, ha ismeri közönségét. A közönség általában igen nagy kérdőjel minden múzeum számára. A Közlekedési Múzeum megpróbálta megválaszolni ezt a kérdőjelet. Lebonyolított egy kétlépcsős, két éven át folytatott közvéleménykutatást, amely igen nagy mélységekig tárta fel a múzeum közönségének kilétét. A kutatás megszervezője, Szitár László ismerteti az alkalmazott módszereket és az első lépcső eredményeit. Tisza István a múzeum 80 000 kötetes szakkönyvtárának kalatógusrendszerét ismerteti. N. Takách László a restaurálás művészetének titkaiba enged bepillantást egy többszáz éves japán gyaloghintó újjávarázsolásának körülményei révén. Bíró József négyíves munkája igen értékes közlekedés- és technikatörténeti anyagot tár fel „Bernhard Antal találmányai" című tanulmányában, amely hazai és külföldi levéltári kutatások eredménye. A belvízi gőzhajózás magyarországi úttörőjének „Carolina" nevő gőzhajója 1817-ben jelent meg elsőként a Dunán. Ennek a kiváló pécsi feltalálónak sokoldalú műszaki tevékenységét dolgozza fel a szerző és mutat be eredeti dokumentumokat kutatásai alapján. Kócziánné Szentpéteri Erzsébet a budapesti kocsigyártó ipar történetét dolgozta fel a magyarországi tőkés fejlődés kezdeti idejétől az első világháborúig. Mindenekelőtt a híres pesti kocsigyártó família, a Kölber-család története vonul végig vezérfonalként tanulmányában. E munkának szinte folytatása „A Phönix és a MÁG gépkocsik gyártásának története" című tanulmány. Hiszen a pesti kocsigyártók készítették az első magyar gépkocsik karosszériáit is. Nehéz néhány sorban bemutatni Bálint Sándor több mint százoldalas monográfiájának értékeit. Igen alapos, sokszor szinte aprólékosan pontos bemutatása ez az eredeti dokumentumokon élő munka a századforduló után a „Podvinecz és Heisler Malomépítészet és Gépgyár" berkeiben megindult személygépkocsi gyártásnak. Ebből alakult a Magyar Általános Gépgyár, amely aztán már nem a kocsigyártók karosszériáival bocsátotta ki a magyar gyártmányú gépkocsikat, a MÁG-kocsik sorát: a Magomobilt, a Magotaxot és a Magoszixet. Barkóczi Jolán ennek a kezdeti autós időszaknak élénk szaksajtóját ismerteti. Megtalálta és ismerteti a mai „Autós Élet" elődjeit. Ezekből ügyesen válogatta ki cikke szemelvényeit, amelyek igen érdekes és hű korrajzot adnak a magyar autós élet indulásáról.