Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - N. Ipoly Márta: Ipari és gazdasági forrásértékek térképeken

ségesnek találtuk. Szeghalomra menvén, Petri István és Mészáros István odavaló lakosnak malmait, melyek a Tordai-nagyrétből s abban lévő, úgynevezett Tekerőérből veszik a vizet, megtekintvén, s a malmoknak alsó vízéhez nagyon felemelttetetteknek és a Tekerőben lévő vizeknek mostani további lecsapolását hátráltatóknak találván, kassálni szükségesnek ítéltük." Üveghuta: Magyarország területén a Mátrában találjuk a legnagyobb összefüggő erdőket, mely a régmúlt időkben is sok hasznos nyersanyagot kínált az ott élő embernek. A tűzifán kívül, olyan ipari termelés alapanyaga mint a szénégetés, hamuzsír főzése, valamint az üvegipar alapvető feltételei adottak. Az üvegiparhoz kellő mennyiségben álltak rendelkezésre olyan nyersanyagok, mint a bükkfa hamujából készült hamuzsír. A hamuzsír készítéséhez nagy mennyiségű fát használtak fel, 1 mázsa fa elégetése során 0,2—2 kg hamú keletkezik. Átlagosan 1 kg-ot számítunk: 1 mázsa hamuból csak 10 kg szennyezett hamuzsírt tudtak előállítani, 1 mázsa hamuzsírhoz mintegy 4—5 vagon fa elégetése volt szükség." De megtalálható itt az üveggyártás alapanyaga a kvarc is. Ezen ipari tevékenységnek emlékét őrzik a huta települések: Óhuta, Szuhahuta, Alsóhuta, Felsőhuta, ötházhuta, Fiskálishuta. Utóbbi három településnek csak 1938-tól van új neve: Mátraszentistván, Mátraszentlászló, Mátraszentimre. A település névanyagán kívül, a földrajzi nevekben is szerepel a huta megnevezés. Mátraszentimre határában Hutahelyi patak, Parádhuta mellett a Kopott huta. Ezen földrajzi nevek általában a XVIII. században keletkeztek, amikor az üvegkészítés kezdett elterjedni hazánkban. A Mátrában már a középkorban működtek üvegkészítők, így például 1507-ben Martinus de Bodon-tól a bodonyi Mártontól vásároltak üveget az egri székesegyház ablakaihoz. Pásztó (XVI—16) szelvényén nem szerepel a huta megírás, de a korabeli forrásokból tudjuk, hogy 1741-ben a pásztói apátság üveghutát építtetett. Párád (XVIII—15) szelvényen, a Som hegytől K, illetve ÉK-re egy mészégető, és egy üveghuta megírást találhatunk. „A Helytartótanácsnak 1785-ben megküldött jelentés adataiból ... A huta 50 mázsa hamuzsírt használt fel, 80 mázsa készárut termelt és 500 Ft jövedelme volt." A hamuzsír mennyiségéből következtethetünk a többi felhasználható anyagra is, sőt ismerve a gyártásnál fellépő olvasztási veszteséget, az olvadék súlyát is ki lehet számítani. Ofalunál (XII—31) a településen belül, Bátaapátinál (XII-31), valamint Mogyoróskánál (XXIII—11) a település körzetében találunk Glas hütten megírást. Papírmalmok: Hazánkban az első papírmalmot Honter János alapította Brassóban 1547ben. A növényi rostoknak papirossá történő feldolgozását a kínaiak találták fel. Hogy mikor, azt nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy I. e. 123 körül már az akkori kínai földművelésügyi miniszter, Cailün részletesen megírta: hogyan készíthető a papír. Tőlük I. u. 600 körül a japánokhoz jutott el a papiros készítésének ismerete a ezeknél mint kisipar, óriási jelentősége volt. — 761-ben hadifoglyok révén Szamarkandban honosult meg a papírkészítés. 794 táján már Bagdadban is virágzó papírmalmok voltak, s innen az arabok révén lassanként eljutott Nyugatra is. Az arabok, minthogy oly kitűnő nyersanyaggal nem ren-