Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: Adalékok az energiaellátás történetéhez. A vízierő kérdése 1919-ben

DÓKA KLÁRA* ADALÉKOK AZ ENERGIAELLÁTÁS TÖRTÉNETÉHEZ — A VÍZERÖ KÉRDÉSE 1919-BEN Az első világháború befejeződésekor Magyarország területén súlyos gazdasági helyzet alakult ki. Az ipari termelés lelassult, hiány volt nyersanyagban, alkatrészben, fűtőanyagban egyaránt. Az előrelépést nehezítette a rossz energiaellátás. A széntermelés a háború utolsó évében visszaesett, és a helyzet 1919-ben tovább romlott.

1 Amikor a Tanácsköztársaság kormánya 1919. március 21-én átvette a hatalmat, egyik sürgős feladata a gazdasági élet újjászervezése volt, aminek az energiaellátás szerves részét képezte. A Forradalmi Kormányzótanács irányítása alatt a volt minisztériumok helyén népbiztosságokat szerveztek. Az energiaellátási ügyekkel a Szociális Termelési Népbiztosság és a Földművelésügyi Népbiztosság Vízgazdasági Osztálya foglalkozott. A Szociális Termelési Népbiztosság — e témában érdekelt — Gazdaságstatisztikai Szakosztályának vezetője Edvi Illés Aladár lett, aki korábban a Kereskedelemügyi Minisztérium Iparfejlesztési Műszaki Osztályát vezette, és teljes áttekintése volt az ország gyáriparáról, az ipari termelés energiaszükségletéről.

2 Munkatársa Hoór Tempis Mór elektromérnök volt, a Ganz gyár egykori munkatársa, aki már korábban is részt vett bel- és külföldi elektromos telepek létesítésében. A Földművelésügyi Népbiztosságon a Vízgazdasági Osztály vezetője Bogdánfy Ödön volt, aki szakirodalmi munkásságával maga is sokat tett a vízi energia hasznosítása érdekében. Az energiaellátási feladatok végrehajtására külön vízi erőkkel foglalkozó ügyosztályt hoztak létre, amelynek élén Rohringer Sándor állt, aki korábban a Kassai Kultúrmérnöki Hivatal főnökeként megfelelő tapasztalatokat szerzett a vízerőművek építése terén.

3 1919-ben a két érdekelt népbiztosság egységes villamosítási tervet dolgozott ki, amelynek első lépése az ország energiaszükségletének felmérése volt. A történeti Magyarország energiaszükségletét kereken 2.619 mill. kWó-ban határozták meg. Ez a mennyiség különböző arányokban oszlott el az egyes megyék között. 50 mill. kWó felett használt fel Bács-Bodrog, Borsod, Csongrád, Győr, JászNagykun-Szolnok, Krsssó-Szörény, Nógrád, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Pozsony, Szepes, Temes, Tolna, Trencsén, Zólyom megye. A városok közül Budapest 360, Temesvár 55, Győr 65, Vajdahunyad 52, Szolnok 50, Szabadka 50 mill. kWó-t igényelt. A mérési eredményeket 1919. áprilisában készült energiatérképen rögzítették.

4 * Országos Vízügyi Levéltár, 1044 Budapest, Duna sor 15.