Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)
TANULMÁNYOK - Ifj. Bartha Lajos: A legrégebbi magyarországi alapmeridiánok történetéhez
földmérés tárgykörébe vág. (Szentpétery, 1936.) Maga Misch már távcsöves észleléseket is végzett, így módja volt a kor színvonalán álló hosszúság meghatározás végrehajtására. Bár Joh. Misch 1663-ban végleg eltávozott Nagyszombatból, csillagászati észlelések továbbra is folytak az egyetemen, a sokoldalú Szentiványi Márton vezetésével. Szentiványi (1633—1705) szerkesztette a kalendáriumokat is, és az általa összeállított 1677. évi naptár címlapján levő térkép tünteti fel a nagyszombati alapmeridiánt. (Bartha, 1978.) A „Kalendárium Typographyae Tymaviensis. Pro Anno Christi MDCLXXVII". c. kalendárium címlapjának alsó felét Magyarország térképe foglalja el. A térképen feltűnik, hogy rajzolója Nagyszombatot választotta mind a földrajzi szélesség, mind a hosszúság kiindulásául. A városon keresztül húzta meg a 40°-os hosszúsági kört, mint alapmeridiánt, és a hely tudatos eltolásával a 48°-os szélességi kört is. A nagyszombati bázismeridiánra utal a térkép felirata: „Situs Meridiani Tymaviensis..." (A nagyszombati délkör helyzete...). A meridián meghatározása a kor lehetőségeihez mérten eléggé jónak mondható, mivel a hosszúság különbség hibája Bécshez mindössze 13're rúg. A „kalendáriumi térkép" minden jel szerint a csillagászati adatok átszámításának céljaira szolgált. Ez az egyetlen térkép, amely a nagyszombati délkört veszi alapul, de ez a meridián naptári célokból 1705-ig használatban maradt. Valószínű, hogy erre a meridiánra számította csillagászati észleléseit is Szentiványi Márton. Mindenképpen ezt tekinthetjük hazánk első bizonyítható alapmeridiánjaként. Elképzelhető, bár nehezen igazolható, hogy a XVII. sz. végén a nagyszombati tanárok kiterjedt térképező munkát terveztek, ezért is tartották fontosnak a nagyszombati alap-délkör meghatározását. e) A pozsonyi délkör. — A tulajdonképpeni első, térképezési célokból meghatározott meridiánt azonban csak az 1730-as években mérte meg a híres és tehetséges Mikoviny Sámuel (1700—1750). Ez volt a pozsonyi bázismeridián, amelyet Mikoviny és munkatársai az ország nagy részét felölelő térképezés kiindulásául alkalmaztak. Mikoviny munkásságával számos cikk és tanulmány foglalkozik, így részletes bemutatását itt mellőzöm. (Irmédi, 1930, 1970., Tárczy-Hornoch, 1938, 1936.) Megyei térképeit BéZ Mátyás „Notitia Hungáriáé..." c. hatalmas földrajzi-történelmi műve számára készítette, ennek I. és III. kötetében részletesebben ismerteti geodéziai méréseit. Egy külön tanulmányban foglalkozott Mikoviny a térképezés alapjaival. (Mikoviny, 1732., Bél. I., III.) A „Notitia" I. kötetéhez mellékelt bevezetésében ismerteti a pozsonyi meridián meghatározására vonatkozó méréseit, amelyet a párizsi null-meridiánhoz viszonyított, az 1728. évi holdfogyatkozás segítségével. A megfigyeléseket a bécsi, berlini, bolognai, nürnbergi, párizsi és szentpétervári — ismert földrajzi hosszúságon fekvő — csillagvizsgálók észlelésével hasonlította össze. (Néhány cikk hibásan, Bologna helyett Bonnt, Pétervár helyett Pulkovot említ; holott az utóbbi obszervatóriumot száz évvel később alapították.) Az 1733—1737 közti években Mikoviny újból meghatározta Pozsony, valamint Selmecbánya és Buda hosszúságait is. (Bél, III.) Megjegyzendő, hogy Mikoviny hosszúság különbség mérései a műszerek adta lehetőségekhez, és a kor követelményeihez viszonyítva eléggé pontatlanok. Az alapmérés (1728) hibái alábbiakban tűnnek ki:
