Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Bartha Lajos, ifj.: Braun Károly spektroheliográf tervei. Adatok egy fontos napészlelő műszer elvének történetéhez
gén-gamma vonal hullámhossza 4340 Angstrom.) A kiegészítő b prizma szerepe a csonka színkép visszafordítása az eredeti sugármenet irányába. A tompaszögű c prizma szerepe az előbbiéhez hasonló, működése azonban fordított. Itt a csonka színképszakaszban á H y-nál hosszabb hullámú zöld, sárga, narancs és vörös sugarai megtörve kilépnek a prizmából és az r irányban elhagyják a műszert, így a prizmából már csak a monokromatikus, hidrogén sugárzás jut tovább az m fordítóprizmán át a d’ spektroszkóp távcsőbe, majd a h résen át a C fényképezőgépbe. A műszer egyidejűleg csak a résen átjutó keskeny sávot képezi le. Ezért a berendezés alján látható mikrométer csavarral a mozgó lemezt és a kolli- mátort végig kell vezetni a távcső fókuszsíkjának napképén, így az egész napkorong folyamatosan a lemezre kerül. Érdekes az m fordítóprizma szerepe is: ezzel érhető el, hogy a távcsőben keletkező napkép jobb és baloldala egyezzen a fényképlemez megfelelő oldalaival. Mint dr. Dezső Lóránt, a MTA debreceni Napfizikai Obszervatóriumának vezetője megjegyzi: „szinte komikus, hogy szerte a világon, legalább két tucat, napról-napra használt műszerben, hosszú éveken keresztül nem iktattak be a sugármenetbe pl. egy totalreflexiós prizmát, hogy ennek segítségével az igen lényegesen számottevő képkvalitást javítsák”. (11) A megoldásra végül is a francia E. Petit jött rá 1939-ben (!), tehát fél évszázaddal utóbb. A Braun-féle spektroheliográf legszellemesebb része azonban kétségtelenül a „határszögű” prizmák rendszere, amelyek működését a 3. ábra vázlata mutatja be. Egy ismert N törésmutatójú törőközegnél (prizmánál) bármely 1 hullám- hosszúságú sugárzásra meghatározható az az i kilépési szög, amelynél a kilépés után a sugárzás éppen a törőfelület síkjában, a beesési merőlegesre 90°-os Szögben halad tovább. A kijelölt ), hullámhossznál erősebben megtörő, rövidebb 124
