Technikatörténeti szemle 11. (1979)

TANULMÁNYOK - Bartha Lajos, ifj.: Braun Károly spektroheliográf tervei. Adatok egy fontos napészlelő műszer elvének történetéhez

hullámú (tehát a kék szín felé eső) sugarak az AB törőlapon teljes visszaverődést szenvednek és a BC oldalon elhagyják a műszert. A hosszabb, azaz vörös felé eső sugarak viszont i < 90° szög alatt megtörve az AB oldalon lépnek ki és színképpé szóródnak. Ez a színkép azonban csak a X hullámhosszig terjed. A második prizma ezt a jelenséget fordítva használja ki, és csak a A-nál rövidebb hullámhosszúságú sugarakat engedi tovább, míg a hosszabbakat kitereli a műszerből. így végeredményben csak a meghatározott hullámhosszúságú sugarak, esetünkben a hidrogén gamma jut tovább.

Valójában a két határszögű prizmát oly módon kell megszerkeszteni és beszabályozni, hogy a kívánt hullámhossznál kevéssel hosszabb és rövidebb hullámú sugarakat is tovább juttassa. Ellenkező esetben a törősíkban haladó meghatározott sugárzás is, technikai okokból elveszne. Mindenképpen tény, hogy a Braun által javasolt módszer, a századforduló után elterjedő interferencia szűrőkig (3) a legtökéletesebb monokromatikus fényt előállító rendszer volt.

Nehézségek és az elsőbbség kérdése

Konkoly Thege a már említett kézikönyvében a következőket írja a műszer tervéről: „Szerzőnek a tisztelendő Páter gondolata nagyon elmésnek és elméletileg teljesen helyesnek tűnik”. Amint az évekkel utóbb valóban elkészített Hale-féle műszerek megmutatták, az elképzelés kivitelezhető volt. Kérdés, hogy miért nem építette meg a műszert Braun Károly (esetleg maga Konkoly, akinek kis mechanikai műhely is rendelkezésére állt), továbbá tudott-e G. E. Hale erről a tervről?

A Braun-féle spektroheliográf megépítésére a múlt században Magyar- országon nem volt lehetőség. Maga Braun említi, hogy eszközeinek kivitelezéséhez Kalocsán „hiányoztak ... a megfelelő erők” (9), de Konkoly is utal rá, hogy ennyire precíz, aprólékos és sok kísérletezést kívánó eszköz előállítására saját műhelyében sem volt mód. (10) Valamelyik nagy külföldi műhely talán elkészítette volna a készüléket, ez esetben azonban a hiányzó anyagi fedezet mellett a tervező állandó jelenlétének szükségessége is akadályt jelentett volna.

Maga a berendezés, az elengedhetetlen szilárdság és a számos alkatrész miatt olyan súlyú, hogy az akkor hazánkban rendelkezésre álló távcsövek egyikére sem lett volna felszerelhető. Ez a nehézség a Hale-spektroheliográfoknál is fennállt, úgyhogy azok csak a legnagyobb távcsöveken voltak működtethetők. Meglepő, hogy csak a századforduló után kezdték alkalmazni azt az eljárást, amelyet Konkoly Thege már 1887-ben javasolt, és kísérletként alkalmazott is.

(10) A távcső itt vízszintesen vagy függőlegesen rögzített, a Nap fényét a forgatható tükörrendszer vetíti a műszer objektívjére. így a távcsőre bármilyen súlyú segédberendezés felszerelhető.

A spektroheliográf önálló megtervezése és kivitelezése nem vitatható el

E. G. Hale-től. Tény, hogy nem ismerhette Braun Károly terveit és Konkoly Thege leírását. Ezt bizonyítja, hogy sem ő, sem H. Deslandres nem alkalmazta a fordítóprizmát, amely pedig az elgondolás vázlatain nagyon jól feltűnik. Ugyancsak eltér a rés mozgatásának megoldása is. Maga Hale volt az, aki tudomást szerezve a sajátjának vélt alapgondolatról, elismerte és méltányolta Braun Károly eszméjének elsőbbségét. (12) örülnénk, ha a nemzetközi tudománytörténeti és optikatörténeti szakirodalom is tudomásul venné a Kalocsán dolgozó német csillagász ötletének elsőbbségét.

125