Technikatörténeti szemle 11. (1979)

KÖNYVISMERTETÉS - Gazda István, ifj.: Romániai magyar tudomány-, technika- és művelődéstörténeti kiadványok az elmúlt néhány évben

a területeken különösen nagy lehetőségeket látok a magyar nemzetiségű kutatók számára. Országunk történetírása ugyanis elsősorban az ő segítségükkel biztosíthatja, hogy a távoli múltnak ez a mennyiségre nézve tetemes csoportja ne némuljon el számára, és ne fokozódjék le idegenforgalmi látványossággá, puszta kuriózummá.”

Apáczai gondolatvilága is sokszor ihleti tanulmányírásra a tudománytörténészeket. E tanulmányokhoz viszont pontos, elemezhető forráskiadványok kellenek, s e tekintetben két, mintaszerű kiadványról számolhatunk be. Mindkettőt Szigeti József kolozsvári irodalomtörténész és filozófus állította össze. Korábbi irodalomtörténeti tanulmányainak szép tárháza A mű és kora című kötet. Szerkesztésében jelent meg 1975-ben Apáczai Magyar Logikácskája,

1977-ben pedig a Magyar Encyclopaedia.

Mindkét kötet egy-egy sorozat részeként jelent meg, az előbbi kötet a TÉKÁ-ban, az utóbbi pedig az un. Fehér-könyvek sorozatban. Mindkét vállalkozás igen fontos alapot ad a művelődéstörténeti kutatásokhoz. A TÉKÁ- ban 1975 és 1977 között az alábbi, témakörünkbe vágó kötetek láttak napvilágot: Claude Bemard: Az élet egysége Dániel Károly fordításában és jegyzeteivel (1975); Wesselényi Miklós: Balítéletekről Veress Dániel jegyzeteivel

(1975) ; Francis Bacon: Új Atlantisz Bodor András fordításában és jegyzeteivel

(1976) ; Veress Zoltán érdekes válogatása: Jókai természettudománya címmel (1976); Ormos Zsigmond: Szabadelvű levelek Benkő Samu gondozásában (1976); Deé Nagy Anikó válogatása: Teleki Sámuel és a Teleki-Téka címmel (1976); a Binder Pál szerkesztette kötet: Utazások a régi Európában címmel (1976) és Descartes: A módszerről Tamás Gáspár Miklós magyarázataival (1977).

E kötetek válogatói, szerkesztői többnyire maguk is művelődéstörténészek, tudománytörténészek. Veress Dániel (1979-ben volt ötvenesztendős) pl. irodalomtörténész és drámaíró is, s Wesselényi tanulmányozásából született meg a Báthory—Wesselényi című drámája 1973-ban. Emellett fontosabb, s művelődéstörténetileg is értékes munkái még a Mikes (1969); a Vándorúton (1971); A rodostói csillagnéző (1972) és a Mikes és a szülőföld (1976).

Bodor András a kolozsvári Tudományegyetem professzora nagyszámú művével gazdagította már a magyar nyelvű szakirodalmat. Hadd soroljunk fel ezek közül is néhányat: Hérakleitosz (1951); Morus—Bacon—Hobbes—Locke (1953). Ö rendezte sajtó alá Richard de Bury Philobiblonját (TÉKA, 1971) és Körösi Csorna Sándor: Buddha élete és tanításai című munkáját (TÉKA, 1972).

Veress Zoltán szintén nagy híve a tudománytörténetnek (Kolozsvárott született 1936-ban) s őt műfordítóként és meseíróként jól ismerik az irodalmárok. A Korunk egyik szerkesztőjeként igyekszik a természettudományos világgal is megismertetni a humaniórákra éhes olvasókat s ezt tette már a „Hét”-ben megjelent tudománytörténeti sorozatában is. E dolgozatai Ónodi Sándor álnéven jelentek meg könyvalakban is: Tudománytörténeti Kaleidoszkóp (Dacia, 1970); Üj tudománytörténeti kaleidoszkóp (uo., 1972). A szerkesztésében megjelenő Korunk Évkönyvek legutolsójában (1977) helyet kapott egy igen értékes tanulmánysor is: Természettudomány és technika a régi Korunkban címmel. Ezek alapján még sok Korunk-tanulmányt publikálhatnak a természettudományok történetének kutatói. Magáról a Korunkról igen sokan írtak az évforduló kapósán (1976-ban volt ötvenéves), ezek közt említjük Balogh Edgár kötetét, az Itt és most című munkát (Kriterion, 1976).

Tamás Gáspár Miklós fiatal, igen tehetséges filozófus (több írásával a szegedi Tiszatájban is talákozhattunk), igen jó Descartes szakértő, mely ki259