Technikatörténeti szemle 11. (1979)
KÖNYVISMERTETÉS - Teőke Géza: Herbert Fank York: A tanácsadók. Oppenheimer, Teller és a szuperbomba
rendszert, a fejlődés menete alapján. Ez a rész önmagában is érdekes stílustörténeti tanulmánynak számít. Az első fejezet nagyon érdekes kiegészítője a gazdag képanyag, amely nemcsak jó összehasonlításul szolgál a magyarországi építmények értékeléséhez, hanem magában is tanulságos látványosságot nyújt. A voltaképpeni tárgyalás a második fejezettel kezdődik (37—113. old.), amelyet itt is egy általános társadalom és ipartörténeti rész vezet be. A szerző világosan megmutatja, hogy milyen tényezők késleltették és melyek indították meg a hazai ipar fejlődését. Vizsgálatának középpontjában természetesen a vasipar áll, de — tárgyánál fogva — érinti az általános gazdasági fejlődést is. A következő oldalakon tér rá a vas és a beton építkezés tényleges történetére (de az általános háttértől itt sem szakad el). Mint a „Vasszerkezeteket alkalmazó jelentős korai építészeti alkotásainak” c. részből kiderül, a kezdő lépést a hídépítés tette meg. M'aderspaoh Károly 1833-ban készítette el új hí típusának első példányát Lugoison. (Csak helyeselhető, hogy a szerző a tárgyhoz tartozó részletek ismertetése mellett kitér Maderspaoh tragikus sorsára is.) A következő alfejezetek: az ipari építészet, a nem ipari jellegű épülettípusok, majd külön a kiállítási épületek, végül a pályaudvari és a vásárcsarnokok leírása, elemzése hasznos forrása lehet más, művészettörténeti és várostörténeti tanulmányoknak is. Hasonló beosztást találunk a „Vasbeton építészetünk kialakulása és korai emlékei” c. részben is, természetesen az eltérő alkalmazási mód alapján némileg más beosztásban. Különösen nagy figyelmet érdemel a harmadik fejezet (114—130. old.), mivel ebben a szerző a törekvések értékelését nyújtja. Összefoglalása egészen újszerű az ilyen műveknél. Ha következtetéseinek némelyikével lehet is vitatkozni, a fejezet értéke nem vitatható. Nem kevésbé örvendetes a befejező rész, amely az ilyen irányú művek közt, hazánkban először a műemlékvédelmet taglalja. Részletesen szól itt a megóvás céljairól és módjairól, idézve az erre vonatkozó törvényeket és előírásokat is. A könyvet részletes irodalmi jegyzék és jegyzetanyag zárja le. Császár László könyve nem csak a szalkemberak számára tanulságos, de a kérdés iránt érdeklődő laikus olvasóknak is értékes, hasznos mű. Szép képanyagával bizonyára olyanok is örömmel teszik könyvespolcukra, akiknek az építészet nem közvetett vagy közvetlen tárgykörük. Éppen ezért keveseljük a kiadott 3100 példányt. Vajda Pál HERBERT FRANK YORK: A TANÁCSADÓK. Oppenheimer, Teller és a szuperbomba (THE ADVISORS: Oppenheimer, Teller and the superbomb. W. H. Freeman and Company San Francisco, 1976.) H. York, a kaliforniai egyetem tanára, könyvében feltárja a hasadáson (fisszión) alapuló atombomba (A-bomba) és a termonukleáris fúzió megvalósításával működő hidrogénbamba (H-bamba) vagy más néven: szuperbamba létrehozásának történetét. Teszi ezt, mint az USA egyik legilletékesebb szakértője, aki már 1943-ban „graduate student”-ként segédkezett a kaliforniai egyetemen az urán izotópjainak szétválasztásában. Az USA elnöke döntéseinél általában személyi tanácsadói véleményére vagy a szóbanforgó témával foglalkozó szakbizottságok tanácsaira támaszkodik. Atomtechnikai kérdésekben elsősorban illetékes szerv az Atomtechnikai Szak279
