Technikatörténeti szemle 11. (1979)
KÖNYVISMERTETÉS - Gazda István, ifj.: Romániai magyar tudomány-, technika- és művelődéstörténeti kiadványok az elmúlt néhány évben
figyelmeztet, hogy mennyire nehéz és hálátlan feladat egyetlen embernek egy ilyen jellegű munka összeállítására vállalkozni. De talán még élesebb az a figyelmeztetés, amelyet ez a mű a hazai könyvkiadók (és szerzők) felé jelent. Ideje lenne már, hogy egy szerzői munkaközösség közreműködése révén, valamelyik kiadónk vállalkozzon a magyarországi tudomány, technika és művészet átfogó enciklopédiájának idegen nyelvű kiadására. Bármennyire gondosan gyűjti is egy külföldön élő magyar a hazai forrásokat, semmi esetre sem lehet részese annyira a fejlődésnek, mint az itthoni szerző. Az elmúlt években sok szó esett „hírünkről a nagyvilágban”, és időnként büszkén emlékezünk egy-egy regény, verseskötet idegen nyelvű megjelenéséről. Hírünkhöz tartozna azonban a tudomány, technika és művészet magyarországi alkotóinak lehetőleg széleskörű bemutatása a külföld számára. E téren azonban, a képzőművészetet leszámítva, jóformán semmi sem történt. Amit a magyarországi tudományos-műszaki intézmények, egyesületek és kiadók nem tettek meg, azt Wagner Ferenc egymagában vállalta. Vajda Pál ROMÁNIAI MAGYAR TUDOMÁNY-, TECHNIKAÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI KIADVÁNYOK AZ ELMŰLT NÉHÁNY ÉVBEN Nem könnyű figyelemmel követni a romániai magyar könyvkiadást, mivel a könyvismertetések — a Hét negyedéves melléklete kivételével — megkésve érkeznek hozzánk, maguk a kötetek pedig többnyire csak megjelenésük után egy évvel kerülnek be a magyarországi könyvesboltokba, feltéve, ha a kis példányszám ezt egyáltalán lehetővé teszi. A tudomány- és technikatörténeti írások egy része a sok-sok új kutatási eredmény miatt ugyanolyan gyorsan avul, mint pl. a műszaki publikációk jelentős hányada. És ezért volna jó, ha a hazai tudósvilág időben hozzájuthatna ezekhez a rendkívül értékes kiadványokhoz. Az 1978 nyaráig megjelent, ill. hozzánk eljutott művek fontosabbjai- ról és azok szerzőiről szólunk az alábbiakban. A romániai magyar könyvek egyik csoportja matematikatörténetinek nevezhető, de ezek többsége e tudomány egyetlen eseménysorára koncentrál: ez a Bolyaiak életútjának, munkásságuknak feltérképezése. E kiadványok közt vezető szereppel bírnak — s nevezhetjük őket iránytadónak — Benkő Samu publikációi. Benkő elsősorban művelődésitörténész — 1978. februárjában volt 50 esztendős —, akinek első nagysikerű kiadványa e témakörben a Bolyai János vallomásai c. kötet volt (Kriterion, 1968), melyet azóta még két ízben adtak közre. (A legutóbbi a budapesti Magvetőnél jelent meg 1978-ban Apa és fiú címmel.) Benkő, más témájú művelődéstörténeti írásaiból már három gyűjtemény is napvilágot látott: a Sorsformáló értelem (Kriterion, 1971); a Murokország (uo., 1972) és A helyzettudat változásai (uo., 1977). E művek szerzője az akadémia kolozsvári könyvtárának tudományos főkutatója (ahogyan ott nevezik) s igen sokat tett azért, hogy Erdély történetét, művelődés- történetét s ezen belül a Bolyaiak nagy kéziratos hagyatékát megismertesse a művelt közönséggel, s hogy az elmúlt korok nyomtatásban megjelent „best- sellerjei” újra eljussanak az érdeklődőkhöz: nemrégiben ui. a TÉKA sorozat egyik szerkesztője lett. Benkő Samu még a Csehi Gyula és Mikó Imre szerkesztette TÉKÁ-ban — azóta mindketten meghaltak — adta közre Bolyai- levelek című kötetét 1975-ben, melyben közli többek között a Bolyai—Gauss leveleket is. A magyar nyelven megjelenő folyóiratokban — pl. a Korunk257
