Technikatörténeti szemle 11. (1979)
KÖNYVISMERTETÉS - Gazda István, ifj.: Romániai magyar tudomány-, technika- és művelődéstörténeti kiadványok az elmúlt néhány évben
ban — igen sok tanulmánya látott napvilágot. írásaival nagyban segíti a hazai kutatók munkáját is. A Bolyai kérdésben még néhány egyéb vállalkozásról is beszámolhatunk, így pl. az imént bemutatott tudós névrokona, Benkő András — aki egyébként öt évvel idősebb Benkő Samunál —, a kolozsvári Zenekonzervatórium tanára 1975-ben a Kriterionnál közreadta A Bolyaiak zeneelmélete című munkáját. E forráskiadványban megtalálhatjuk Bolyai Farkas zenészeti dolgozatát és Bolyai János Muzsika-Tanát. Az előbbi dolgozat, melyre már Dávid Lajos 1923-ban nyomatékosan is felhívta a kutatók figyelmét, ehelyütt jelent meg először, mintaszerű átiratban. A művet Benkő András értő előszavai és jegyzetei teszik igen fontos matematikatörténeti dokumentummá. A semmiből egy új világát teremtettem (Facia, 1974) ez a címe három tudós — Neumann Mária, Salló Ervin, Toró Tibor — közös tanulmánykötetének. A szerzőhármas hölgy tagja az Appendix első 31 paragrafusát elemzi — igen színvonalasan. Salló Ervin (a Temesvári Tudományegyetem tanára) a nem-euklideszi geometria kialakulástörténetét mutatja be — ezzel foglalkozott korábban Tóth Imre is, akinek több tanulmánya budapesti folyóiratokban is megjelent. Toró Tibor nevét fizikakönyveiből is ismerjük (pl. A neutrínó. Gondolat, Bp., 1976), de folyóiratokban is sok szakcikket közölt (pl. Acta Physica, Korunk Évkönyv, 1973; A Hét melléklete 1977/3, stb.). Az 1931-ben született temesvári egyetemi tanár az idézett műben a modern fizika térelméletét elemzi. Weszely Tibor a Tudományos Könyvkiadónál jelentette meg 1974-ben Bolyai Farkas, a matematikus című kötetét, melyben a marosvásárhelyi szerző elsők között vállalkozott a Tentamen s más matematikai dolgozatok elemzésére. Az igen nívós kötetet egy másik műve teszi teljesebbé: A Bolyai—Loba- csevszkij geometria modelljei (Dacia, 1975), amelyben az oly sokak által vizsgált, de oly kevesek által megértett nem-euklideszi geometria e nagy ágát veszi vizsgálat alá. Mivel a Bolyai kutatás korántsem mondható lezártnak, az elkövetkezendő években bizonyára újabb forrásközlések és tanulmánykötetek is napvilágot látnak e témakörben. Az előzetes tervekből kitűnik, hogy a kolozsvári egyetem egykori professzorának, Dávid Lajosnak az 1950-es években írt nagy Bolyai kötete a Gondolat Kiadó gondozásában fog megjelenni. A kolozsvári Tudományegyetem professzora, Jakó Zsigmond akadémikus igen jeles történész, tudomány- és gazdaságtörténész. Hatvanesztendős korában, 1976-ban jelentek meg Erdély művelődéstörténetéről írott tanulmányai egyetlen, hatalmas kötetben (Írás, könyv, értelmiség. Kriterion), melyben a középkor erdélyi írásos emlékei közé vezeti el olvasóit. A középkori Európa történetével foglalkozók nem nélkülözhetik e remek tanulmányokat, melyek jegyzet-apparátusa sem megvetendő. A Művelődés című folyóirat 1977. évi 9. száma igen részletesen foglalkozik e szép gyűjteménnyel, a Hét 1978-as Évkönyvében pedig így vall magáról a mű szerzője: „Társadalomtörténeti érdeklődésemből az erdélyi értelmiség kezdeteinek tisztázását ültettem át kutatásaim új körébe. Részlettanulmányokban igyekeztem kidolgozni az eredményes vizsgálódás útjait — módjait, új művelődési összeköttetésekre fényt deríteni. Ha országunkban ezeket a kutatásokat ma már a korábbinál szakszerűbben és távlatosabban művelik, ebben talán az én kutatásaimnak is volt némi szerepük.” És hogy ezek az általános művelődéstörténeti vizsgálatok is még tovább folytathatók, hogy korántsem mondhatók lezártaknak, erre Jakó Zsigmond e gondolatai mutatnak rá: „Minthogy a régi erdélyi forrásanyag jelentős része magyar nyelvű vagy a magyar lakosság életével összefüggő, ezeken 258
