Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Wöller István: Malom- és vizikerekek szerepe és építése a malmászatban
2. Egyszerű vízimalom berendezés, felülcsapott vízikerékkel tett találni Pápa és Monostorapáti környékén is. Tulajdonképpen a sagebien vízikerék is hátoncsapott kerék. A kerék lapátjait a tengely-gerendely-magassá- gában kapja el a víz és alul folyik tovább. A vízienergiával üzemelt malmoknál az energia továbbítása a gerendelyen keresztül a belső nagyfogaskerékre került, majd egy orsón keresztül a malomkő száltengelyére vitték át, mely már a malomkövet forgatta. (2. kép) Ezeket a malomberendezéseket alkalmazták többszáz éven keresztül, anélkül, hogy különösebb technikai változáson mentek volna át és csak a XIX. század végén jött létre bizonyos változás, ami megváltoztatta régi jellegüket. A vízikerekek tervezéseinél az egyszerűségre törekedtek a malomácsok, amit a ma még élő ácsmesterek elbeszélései is tükröznek. Ezek a mesteremberek nem is annyira a számításra alapozták ismereteiket, hanem a gyakorlatra, az atyjuktól átvett tapasztalatokra. Az 1885-ös vízügyi törvény már megkövetelte, hogy csak megfelelően kidolgozott tervek alapján lehetett vízműveket, malmokat építeni. A malomács szerszámai: keresztvágó fűrész, kézifűrész keretes, bárd, keresztfejsze, ácsszekerce, süllyesztővésők különböző méretekben, cigányfúrók különböző méretekben, cirkli, vinkli-deréköv, fokmérő, csaptatózsinór, festék a csaptatáshoz, mérővessző, ácskapcsok megfelelő mennyiségben, vonókés, függővas, vízmérték és még lehettek gyaluk, szorítok és egyéb szerszámok is. A malomács kéziszerszámain kívül szerszámának nevezte a „kerékkötőszéket” is. (3. kép) A kerékkötőszéken készítették el a vízikerekeket, nagy fogaskerekeket, de a nagyobb átmérőjű szíjkorongokat is. 201
