Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Korek József: A magyar technikai múzeum kezdete, a Magyar Nemzeti Múzeum Kézműtárának rekonstrukciója az egykori sajtó tükrében
Egyébként már korábban Rhédey Lajos 6000, Kubinyi Péter 1000, Nagykőrös város 580, a Kishont—Gömör evangélikus gyülekezet 800, Torontál megye 268 forintot és Juriskai úr 2000 forintot küldött a természetiek tára javára. Közben 1811-ben átrendezték a múzeumot és a nagy szemináriumban a természetiek tárát, köztük a még igen kis kézműves gyűjteményt is. A gyűjteményt a közönség kedden és pénteken látogathatta. 1813. november 22-én rendelte el a nádor, hogy a kézműipari gyűjteménytárat, a római köveket a Batthyány Antal néhai hercegprímás örököseitől 220 000 forintért megvásárolt telken álló épületbe költöztessék át. 1813. ápr. 13-án a kérdés jobb lebonyolítása érdekében Jónás József került Selmecbányáról a természetiek tára élére, amely intézkedés az ásványtár rohamos fejlődését eredményezte. A kézműipari gyűjtemény gyarapodása is fellendült, főként termékekből, ill. technikai újdonságokból. Az ipari gyűjtemény fontosságát jelzi, hogy 1813-ban a nádor kinevezi Fojth Ferenc gyógyszerészmestert a kézműipari és növénygyűjtemények gondnokául. E megbízást egy forint napidíj mellett tartozott teljesíteni. A kézműtár gyűjteményének fellendülésében szerepet játszott az is, hogy a nádor és Lajos főherceg meglátogatta új helyén, a mai Nemzeti Múzeum telkén a technológiai kabinetet. Kiemelkedő esemény volt a Magyar Nemzeti Múzeum akkori épületében 1814. okt. 26-a, amikor a bécsi kongresszuson tárgyaló három császár: Ferenc, Sándor és Vilmos meglátogatta a múzeumot és a kézműtárat. A magas vendégeknek a geográfiai gyűjtemény, főképpen a kőszén- és ércműtár nyerték meg tetszésüket, amelyhez foghatót — mint a VOPZ tudósít — csak Párizsban lehetett látni. Az anyag gyarapodott, de a belső felszerelés nagyon hiányos volt még. Több megye ajánlott fel összeget vitrinek készítésére, amelyek az új múzeum első berendezési tárgyai. A technika-történet vonatkozásában 1816. június 5-én Tehel Antal kísérletet tett arra, hogy angol minták alapján a múzeumépületet — a mai Múzeum körúti oldalára (akkor Országút utca) eső — homlokzatát légszesszel kivilágítsa. Június 20-án még a nádor is megjelent hitvesével, nagy kíséretével, és mint a lapok írják, a tüneménynek sok bámulója volt. A sikert csupán néhány hónappal élte túl Tehel, mert november 5-én meghalt. Utóda Jónás József lett 1817. március 17-től 1000,— Ft évi javadalmazással. A világítás sikere a múzeumra irányította a figyelmet. A Magyar Kurír 21. sz. melléklete hírt ad arról, hogy a magyar mesterségek remekműveinek jobb elhelyezésére a régi épületet lebontották, és újabb házat emeltek. Egyébként Tehelt igen gyenge képességűnek ítélte Kollár Ferenc, a Széchényi Könyvtár történetírója. Mint tudós mindössze két ívre terjedő írást produkált, és a gyűjtemény anyagának rendezésével is sok kívánnivalót hagyott maga után, ezért Miller igazgató kénytelen volt a házirenden szigorításokat eszközölni. A magyar technikatörténetre, ill. iparra vonatkozó anyag a nádor támogatása mellett is nagyon lassan gyarapodott, amelynek oka, hogy Keesz István a királyi gyárak inspektoraként gyűjtötte össze ezeket Bécsben. Gyűjteményének katalógusát hajlandó volt közzétenni, és a helytartótanácshoz fordult, hogy segítse a megyéknél a kiadvány megjelenését a példányok előfizetésével. Erről így tudósít a hazai és külföldi híranyag: „József Tsászári Királyi Fő 15
