Technikatörténeti szemle 10. (1978)
A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉKEK AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉBEN című konferencián Budapesten, 1976. április 27–30-án elhangzott előadások II. - Kocsis E.–Bugyi B.–Végh J.: Magyar úttörők a röntgen-cső továbbfejlesztésében és alkalmazásában
gimnáziumi oktatásában is. A zöldes fluoreszkáló fény látványossá tette a katódsugarakkal bemutatott kísérleteket. Hertz felfedezte, hogy a katódsugár vékony alumínium hártyán is áthatol. Lénárd Fülöp 1893-ban közölte a katódsugárral kapcsolatos kísérleteit, amelyek során megállapította, hogy a sugárzás negatív töltésű részecskékből áll. Fluoreszkáló anyagok (BaPt(CN) 4 , illetve Lénárdnál pentadecilpara-tolilketon) világítani kezdtek, a fényképezőlemez is megfeketedett a cső ablaka előtt, még ha a lemezt 0,3 mm vastag kartonpapírral takarta is le. Nem észlelt feketedést, ha vastagabb fémlemez alatt tartott a fényérzékeny anyagot. Lénárd a hatásokat mind a katódsugaraknak tulajdonította! Vitathatatlan tehát Röntgen érdeme az X-sugár felfedezésében. Lényegileg Röntgen is Lénárd kísérleteit ismételte meg, amikor felfedezte az X-sugárzást (1., 2. ábra). Különbség kettejük között az volt, hogy Lénárd fémkalitkába burkolta a katódsugárcsövet és a fölött tartott mágnessel térítgette el útjából a katódsugarakat. Röntgen viszont maga bújt érzékelő műszereivel együtt egy fémlemezből készített fülkébe, a cső is kívül maradt, és csak a kívülről oda kis ablakon keresztül belépő katódsugarakkal végezte a mágneses eltérítési kísérleteket. Ezen közben figyelte meg, hogy a BaPt(CN) 4-dal impregnált papír akkor is világít, amikor a katódsugarakat más irányba térítette el! Természetesen tehát — amint Lénárd mondta —, hogy ilyen körülmények között az X-sugarak felfedezésének be kellett következnie. A katódsugaras kísérletek hazánk fizikusai előtt nemcsak ismertek voltak, hanem maguk is rendelkeztek ilyen gázkisülési csövekkel. Előzmények Magyarországon A magyar fizika és kémia oktatás a 19. sz. végén elsősorban az egyetemeken, de egyes gimnáziumokban (főreáliskolákban) is meglehetősen magas szintű volt — nem annyira az anyagi felszereltség, mint inkább egyes nagynevű, tehetséges tanár tevékenysége folytán. Példaként kell említenünk Klatt Virgilt a pozsonyi főreáliskolában (ma Bratislava a CSSR-ben), akinek Lénárd Fülöp is tanítványa, sőt asszisztense volt. A gázkisülési csöveket mi legnagyobbrészt a Monarchia területéről szereztük be, így ezek rendszerint Piduj prágai—bécsi fizikus-tanár által gyártott csövek voltak. A taneszközök ós laboratóriumi kísérleti eszközök hazai előállítása céljából — a pesti egyetemek javaslatára — Trefort Ágost kultuszminiszter a Műegyetem keretében az akkori Eszterházy, mai Puskin utcában felállította az Áll. Üvegtechnikai Intézetet, mint tanműhelyt. Vezetőjéül Than Károly —• a Tud. Egyetem nagyhírű kémia professzora — asszisztensét, dr. Kiss Károlyt, a fizikai-kémia magántanárát ajánlotta. Kiss Károly (1858—1914) ekkor 27 éves volt. Kétéves külföldi tanulmányút befejeztével egyetemi rk. tanárként lett igazgató-tanára az Intézetnek, 1887-ben, 1914-ben bekövetkezett haláláig. A tanműhelyben évente kb. 30 egyetemi hallgató tanult üvegtechnikát (az oktatás haladó hagyományaként a vegyészmérnökök jelenleg is tanulnak még az L félévben egyszerűbb üvegtechnikai műveleteket!). Ugyancsak évenként 4—5 üvegtechnikus nyert a műhelyben kiképzést, illetve mesterlevelet. Az Intézet 1892-ben már olyan felkészültségű volt, hogy minden üveg tanés kutatási eszközt a legjobb kivitelben előállított és a hazai szükségleteken kívül
