Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - Nagy István György: Mészáros Vince: Martin Lajos

A munkások munkakörülményeinek, harcainak sokoldalú bemutatása nagy segítséget nyújt a vállalat vezetőinek abban, hogy a munkahely haladó hagyományait a mai fiatalokkal megismertessék. A tanulmány után a szerző több, a vállalat életében nagyon jelentős dokomuntumot közöl. Elolvasás után mindenképpen az az érzésünk, hogy a forrásközlés szerencsésen egészíti ki a tanulmányt. Talán a szorosan vett feldolgozáshoz áll közelebb az a rész, amellyel a szerző lezárja munkáját: a Nitrokémiával érdekközösségi és érdekeltségi kapcsolatban állt vállalatok rövid történetének ismertetése. Itt olvashatunk a Hazai Papírgyár Rt., a Szolnoki Papíripari Rt., a Magyar Olajművek Rt. és az Ipari Kutatók Szövetkezete történetéről. A nagyon igényes monográfia elolvasása után reméljük, hogy a fűzfői gyár 1948 utáni történetével is hamarosan megismerkedhetünk. Soós László MÉSZÁROS VINCE: MARTIN LAJOS, A REPÜLÉS MAGYAR ÚTTÖRŐJE (Közlekedési Múzeum, 1976. 64 oldal.) Martin Lajos születésének másfél évszázados fordulója alkalmából jelent meg a Közlekedési Múzeum füzetsorozatának új száma. Mészáros Vince tanulmányában nagy mennyiségű dokumentációs anyagot ismertet, köztük olyanokat is, amelyek eddig az érdeklődő olvasó számára hozzáférhetetlenek voltak. A szerző érdemei a Martin-kutatásban igen tiszteletreméltóak, különösen a forrásanyagok feltárása és a kallódó tárgyi emlékek megmentése terén. Sajnálnunk kell, hogy a füzet korlátozott terjedelme miatt a szerző munkája csak jelentékeny rövidítésekkel láthatott napvilágot. A múlt században nem ritka polihisztor-típus megtestesítője volt Martin, akinek életművéről Mészáros Vince egyik írását néhány évvel ezelőtt a Technikatörténeti Szemle közölte (V. 33—51.) A mostani munka Martin repüléstechnikai kutatásaira szorítkozik, s — néhány mondatnyi megemlítésen kívül — nem tér ki a tudós egyéb tevékenységére. Itt elsősorban a rakétatechnikai eredményekre gondolunk, de fontosak Martin hajócsavar és szélkerék kutatásai, úgyszintén a matematika és a műszaki mechanika körébe vágó dolgozatai is. Martint akadémiai székfoglalójától, 1862-től élete végéig, vagyis harmincöt esztendőn át foglalkoztatta a repülés problémaköre. Mégis, ha munkásságát csakis ennek a figyelembevételével kellene megítélnünk, az eredmény igen lehangoló : a tudós kutatásai zsákutcába torkolltak. Mészáros Vince füzetében nem lelünk arra magyarázatot, hogy a kiváló elméleti felkészültségű, korának tudományos színvonalán kutató Martin miért nem ismerte fel, hogy az ornitopter-elv követésével nem jut célhoz. Jellemző, hogy 1888-ban — kerek másfél évtizeddel a Wright-testvérek első repülése előtt — még azt az álláspontot képviselte, hogy a sárkányrepülőgép megvalósítására „nincs közel kilátás". Felvetődik egy másik kérdés is: Martin miért nem vont be repülőgépkísérleteibe tudományos munkatársakat? Tudjuk, hogy a századvégi kolozs-